Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vers mindenkinek

Válogatás Czina Ferenc, Szarka Károly, Kelemen József, Lauer Gábor, Péczi Imre és Berényi Csaba verseiből

2002-2009

Nagyon régi versek

Mottó (Lauer)
Elkezdődött... (Szarka)
Máma Fizika (Czina - Szarka)
Óda a habtestű múzsához (Czina - Szarka)
Dr. Sajtosrúd (Czina)
Aradon (Czina)
Szesz, szeksz (Lauer)
Újult erővel (Kelemen)
Egyszer volt (Czina)
Örök kérdés (Kelemen)
Talán (Szarka)
Hideg van (Czina)
Keresés (Czina - Szarka)

Nem olyan régi versek

Sztár vagyok (Czina)
Lassan ébred (Szarka)
Minden nap (Szarka)
Lenne, menne, venne (Szarka)
Sose (Péczi)
Betemetett gödör (Szarka)
Héjanász az avaron (Czina)
Vonaton verset (Szarka)
Egy kancsó léha fröccs emlékezete (Kelemen - Lauer - Szarka)
Kívül-belül (Szarka)
Szódolgozat (Berényi)
Valami lesz (Szarka)
Ajtóval táncol (Szarka)
Valóság (Péczi)
Különjárat (Szarka)
Vazektomizálva (Czina - Kelemen - Lauer - Szarka)
Álmomban (Péczi)
Vasárnap hajnal (Berényi)
Fülbe zenével (Szarka)
Hátul a kertben (Szarka)
Mélyről jövő költők (Szarka)
Beleléptem (Kelemen - Szarka)

________________________________________________________________________

Nagyon régi versek

________________________________________________________________________

Mottó

Verseket írtunk hirtelen
az összes ilyen lett – rímtelen
Azt' akkor mi van bazmeg?

(Lauer Gábor, 2004)

________________________________________________________________________

Elkezdődött...

Elkezdődött, itt van megint
Nem jó ez így a költő szerint
Elfogy az idő, elfogy a pénz
Meghal a test, megáll az ész
A kocsma megtelt, a pohár üres
Ne nézd az órát, nem érdemes
Ami rossz, annak soha nem lesz vége
Amit vársz, nem várod meg élve...

(Szarka Károly, 2005)

________________________________________________________________________

Máma Fizika

Máma Fizika
van.
Ülünk a padba'
mi.
Kint énekelnek a
rohadt madara
k.
Biztos kémek a...
     rohadt kapitalista globalizált világ kémei
     ők.
Oly csodás tantárgy a Fizika,
     de csak kettő van belőle
          egy héten...
     Most is Fizikán vagyunk.
          Nagyon jó!

(Czina Ferenc - Szarka Károly, 2002)

________________________________________________________________________

Óda a Habtestű Múzsához

Csókolj orcámon, oh Te Áldott Lény
Hogy tudjam s értsem e tárgyat én
Ezen óra rejtelmeit mutasd meg nekem
S vezess végig a Fizika kultúrtörténeten.

Hadd legyek részese e dús szellemnek
S tudom, hogy ezt általad ismerhetem meg
Majd elmegyek hozzád esténként, jó..?
S ígérem, nem leszek rossz tanuló!

Mikoron a sötét szentélyben leszek,
Megértek sok Fizika tételet
Rezgőkör, rezonancia, amplitudó
S még sok tudomány, mely már önmagában jó.

Ó, de a nép, mely óráid látogatja
Egzaltált, Dorottya-természetű, a Fizika meg nem hatja
Ó, hol van már Newton, Pascal, Joule emléke...
...A falakon, hol lógnak Ők az Örök Messzeségbe’.

(Czina Ferenc - Szarka Károly, 2002)

________________________________________________________________________

Dr. Sajtosrúd

Mentem, Szarkával egyetemben
     ki az ajtón
Ámde a büfében láttam ültében
     Őt.
Ráköszöntem: "Jó reggelt Dr. Sajtosrúd!
Már megint kint van a polcokon?"
S kérdem, hogy áll ügye egészségben.
Panaszkodott a gyomromnak drága
sütött tésztaárja, hogy nincs pára.
Szárazság van, tikkasztó meleg, mely
a radiátor bordáin hempereg, sugár-
ban jön rá a forró lehelet.

Ezt válaszolta e művelt rúd,
s ekkor egy esztelen tanonc
odalépett fesztelen, s nesztelen
     odatolt egy százast.
A pénz megváltotta e szegény sajtos
életét,
s növelte a tanonc hasának
méretét.

(Czina Ferenc, 2003)

________________________________________________________________________

Aradon

Alattunk fut a föld.
Szaladnak a gödrök is,
Néha megbotlunk bennük,
hisz a kerék vak.

     Különösen Aradon, hol
     a maradt betonvadon
     szemei szürkén, szennyes
     vászontól táskásan pislognak.

A drótpillák, s textilfedők
mögül néz ki az újdák
kutyaszoptatta fiúk unokája.

Üvegfal túlfelén kezeket látok lengeni
Rongyokból kinőtt karok kérnek tőlem
Egyszer adtam neki enni, mi híján van

     – Panem! –

De csak semmi bánat, hisz van
mi virágzik az úton...
...A hit ezeréves szentélyt emel
     de oldalán az alak Colát vedel…

(Czina Ferenc, 2003)

________________________________________________________________________

Szesz, szeksz

A szesz nem szeksz.
Ha megcseréljük a szavakat
értelme nem lesz
csak ennyi:
A szeksz nem szesz.
Amúgy is II. Ramszesz
(építtette azokat a nagy piramisokat Egyiptomban, nem?)

(Lauer Gábor, 2005)

________________________________________________________________________

Újult erővel

Újult erővel vágunk neki az útnak
a meg nem értettség szikrái szanaszét hullnak.
A művészet hullámai felreppennek az égig,
mutatva az utat a kitűzött célig,
melyért küzdeni kell, kitartóan, bátran.
A művészet örök – ezt tudjuk mindnyájan!

(Kelemen József, 2003)

________________________________________________________________________

Egyszer volt

A bordát látom... az is híján van.
Lerágta a kor, ette a szú, szomorú
szó pislog feléje. Cserép sincsen.
A szalufák szürkén merednek, s remegnek
rajta sötét varjúk, merengve
krákognak halott idő nyomán.
Néhol kék folt a gerendán vakolva,
a tornác üszkei halomba pakolva –
tüzelőnek, hisz Ajtán a tél vacogva
sóhajt, s hóval szórja a völgyet,
betakarja régi korok nyomát.

A fényképeken régi emberek. Egyformán.
Férfiak büszkén. Fehér nadrág, fehér ing.
S ez mind fehérbe temetve,
emlékül a padláson feledve.
Bepillantok oda, s mélázva merülök
az emlékezet sűrűjébe, melyet
vékonynak fonnak odaát.

S ha szakad, marék gyöngy szalad, de
remélem valami a rostán akad,
           s nekik marad.

(Czina Ferenc, 2003)

________________________________________________________________________

Örök kérdés
(avagy Babitsra emlékezünk)

Nyár, bokor, virágok, fák, erdő
Ősz, víz, levelek, fűz, eső
Tél, ágak, temető, hó, fagy
Gondolat, álom – nyugodni nem hagy
Miért nem érezhetem, mit szeretnék?
Miért nem felejthető, mit felednék?
Miért az erdő, ha pusztítod?
Miért a fa, ha kivágod?
Miért a víz, hó s temető?
Miben mi keresendő?
Az időt a léttel mi köti össze?
Ki adja meg a választ a kérdésemre?
Ki az, ki mindezt tudja már,
S nyugodtan, csendben vegetál?
Miért az élet, miért a halál?
Aki elment, miért nem jön vissza már?
Miért nem lehetek biztos semmiben?
Miért nem élhetek örök szerelemben?
Miért nem ad senki sem támaszt?
S miért a kérdés, ha nincs válasz?

(Kelemen József, 2003)

________________________________________________________________________

Talán

Itt van a péntek, vége a hétnek
Éljen az élet, szóljon az ének
Folyik a sör, folyik a bor
Nem kell háború, nem kell terror
Nem kell az értelmetlen halál
Egyszer okosak leszünk talán
Nem kell a vörös szegfű
Nem kell a narancsliget
Nem kell a vörös csillag
Nem kell a horogkereszt
Talán este, talán reggel
Talán felnövünk majd egyszer

(Szarka Károly, 2005)

________________________________________________________________________

Hideg van
(Fagylajt)

Pulton áll a boltos néni.
"Van-e fagylajt?" – Peti kérdi
"Hát persze!" - válaszolja Klára,
az ABC sztárja.
Előveszi mobilját,
és felhívja Iza urát.
Károly, Iza ura, a traktorista,
Zetorjára a lajtot akasztja.
Ez Peti karácsonyi ajándékja.
De jaj! Az idő hideg!
S a fagy fogával
eljátszik a víz fokával.
A víz fokról fokra fagy majd,
ez a fagylajt.

(Czina Ferenc, 2005)

________________________________________________________________________

Keresés

Ideszüremlik a kollektív közösségi tudat,
Szűretlenül harsogja: seggfej!!!
Magával ragad a kocsmai hangulat,
Ez a szellemi züllés színhelye.
Ideszüremlik a kollektív közösségi tudat,
Feketék s fehérek elférnek,
Eltűnnek a rések és különbségek – péntek.
Pedig szombat van bazzeg,
S holnap vasárnap lesz valszeg.
Az asztal sík – eltűnnek a lépcsők.
Óh… pincekultúra,
Kannásbor a gyomorba!
Tablettás is jó,
Elmerül az emlékhajó
Az óvári értelmiség gyűlik az Alagútba.
"Há' nem ba'?! Há' de, ba'!"
Szarka Czinára néz, ahogy írja a verset
S mondja: "Te egy fasz vagy, de tényleg".
S Czina visszanéz Szarkára, s mondja:
"Szarka, menj a picsába!"
Egymás mellett ülnek a nemlét állapotába"...
Költő s Költő s nem hiába!
Keressük az utat,
de a kulcs a pohár...
...a pohár alatt mulat
A költő keres, de önmaga a kulcs.
Örök idők ajtajának nyitja.

(Czina Ferenc - Szarka Károly, 2004)

________________________________________________________________________

 

 

 

Nem olyan régi versek

________________________________________________________________________

Sztár vagyok

Sztár vagyok.
Mer' allűrjeim vannak.
És kiváló költő vagyok is.
Van már kötetem elég sok
-egyben-
A többi kötetben lapok.
Sok szerzőtől van.
A legjobb kötet a baglyomé.
Pocokszőrből van plusz nyál.
Bagolynyál a király.
A baglyom neve Füles.
A vadonban lakik...
...A tajgán
Ott hideg van.
Kardigánt köll húzni, máskülönben
Visszatérek köteteimhez.
Mégse.
Meggondoltam magamat.
Mégis.
De nem.
De nim.
Mer' férfias. Mint én, a sztár.
A tehenem is az, a Glóbusz
Mustar.
Sok az allűröm meg rossz
Szokás, de rajongóim szerint
Ez bennem a jó.
Én is szeretem a rajongótáboromat.
A köcsögöket.
Most bucsuzom.
Cikollai bucsu van.
Én vagyok a Sztárvendég.
A barátok közt.

(Czina Ferenc, 2005)
________________________________________________________________________

Lassan ébred

Mert az esőcseppek hangosan kopognak
Jelentősége van minden dolognak
Amit lát, amit hall, amit érez
Lassan alszik el és lassan ébred

Hosszú az utca, mellette virágok
Akik most alszanak, álmukban királyok
Rövid az éjszaka, csak a lámpák égnek
Sötétben a virágok sem látszanak szépnek

Mindent összegyűjt és betesz egy tokba
Valami párhuzamos dimenzióba
És hagyja őket érlelődni
Pedig lehet, hogy nem lesz belőlük semmi

Álmában újra él, aki halott
Álmában ritkán látja meg a napot
Álmában minden megtörténhet
Lassan alszik el és lassan ébred

Nem hallja meg a csengőt sem reggel
Alszik, mikor a nap már felkel
Álmában furcsa tájakon jár
Nyugodtan alszik, semmire se vár

Essen csendesebben kicsit
Holnap lehet hangos megint
Senki sem érti, senkit sem ért
Semmit se kapott, semmit se kért

Meleg nyárból a hideg télbe
Sötétségből a vakító fénybe
Amit lát, amit hall, amit érez
Semmit se kér, semmit se kérdez

Meleg ágyból a hideg szélbe
Fényességből sötétségbe
Amit lát, amit hall, amit érez
Lassan alszik el és lassan ébred

(Szarka Károly, 2007)
________________________________________________________________________

Minden nap

Ha lenyeli, a torkán végig
Fut és eljut egészen a szívig
A pálinka, vagy a cigifüst netán
A tüdőbe, vagy az agyba jut talán

Vagy a Balaton vize gyerekkorába
Lenyelte és köhögött utána
Az a sok emlék megmaradt benne
A többit meg már elfelejtette

Minden nap hajnalig ébren
Minden nap felkelni délben
Süssön a nap, de ne a szemébe
Essen az eső, de ne a fejére

Rántotthús-szag a lépcsőházban
Nyári esték rövidgatyában
Emlékek úsznak, nevetnek, sírnak
Előjönnek vagy éppen elbújnak

Megőrzi őket, otthagyja mindet
Hátizsákot vesz és kockás inget
Vonatra ül vagy hajóra száll
Repülőre és már meg sem áll

Minden nap hajnalig ébren
Minden nap felkelni délben
Süssön a nap, de ne a szemébe
Essen az eső, de ne a fejére

(Szarka Károly, 2009)
________________________________________________________________________

Lenne, menne, venne

Ember a vízben
Hulla a házban
Fázok a lázban
Félek, ha gáz van
A hulla is ember
Cseppben a tenger
Az ember is állat
Csalhat a látszat

Tenger a parton
Látom az arcom
Hangomat hallom
Lépek az úton
Vérem az érben
Csillog az érem
Magas a kerítés
Kevés a rés

Ha pénze lenne
Boltba menne
Ha boltba menne
Mindent megvenne
Mindent megenne
Kenyérre kenne
Bármit megtenne
Örömét lelné benne

Hallani akarom
Látni is akarom
Érezni akarom
Érteni akarom
És tudni is akarom
Hogy miért is akarom
Komolyan akarom?
Komolyan akarom

Ugyanolyan képeket
Ugyanolyan színeket
Ugyanolyan illatokat
Ugyanolyan ízeket
Másféle képeket
Másféle színeket
Másféle illatokat
Másféle ízeket

Edd meg a világot
Edd meg az életet
Szard ki a szívedet
Hányd ki az agyadat
Add el a lelkedet
Add meg magadat
Orrbabasz az élet
Tovább kell lépned

Keresem a helyem
Kutatom az utam
Mutatom az irányt
Ásom a kutat
Keresem a kenyerem
Szívemen a tenyerem
Szavamon a zavarom
Elmondani akarom

(Szarka Károly, 2007)
________________________________________________________________________

Sose

Sose húgyozz széllel szemben,
főleg úgy, hogy szemed se rebben!
10000 ft a helyszíni bírság,
vehetnél belőle bier-t és egysmást.

Mindennek van egy hely és egy idő,
az én fejem lágya is lassan benő.
Nem vagyok már tinédzser raszta,
de az a korszak sok szép emlékem adta.

Határidős minden teendőm, bendőm tele,
a sör is csak csúszik lefele.
Lefelé és előre lesek a gördeszkán,
nem esek el elsőre, de ritka hol bőröm ép már.

Ütemre hajtok a basszustól szörfözök,
maradok magam: egy asztfaltszörföző.
Van mit felmutatnom, de néha csak egy középső ujj,
van mit megmutatnom, ez nagyszerű és új.

(Péczi Imre)
________________________________________________________________________

Betemetett gödör

Nem érti meg senki
Mind balfaszok vagytok
Ne szóljatok hozzám
Jobb, ha békén hagytok
Betemetett gödör volt
Lent a játszótéren
Valaki kiásta, én meg
Betemettem szépen

Autók mennek el
Mind egymással szembe
Nem látják meg egymást
Akik ülnek benne
Én is ilyen vagyok
Magamba gödröt ások
Vagy betemetem azt
Amit ástak mások

A szívem se fájna
Ha szívem se lenne
Sok szeretet van meg
Sok gyűlölet benne
Nem tudom, hogy hogyan
Merre meneküljek
Magam elől úgy, hogy
El soha ne tűnjek

A játszótéren van sok
Öröm meg sok bánat
Homokból épít a
Sok kisgyerek várat
Az óvodában vannak
Kegyetlen nagy harcok
Sírás, kiabálás
Eltorzuló arcok

Ötleteim vannak
Mind halva születnek
Némán beszélek csak
A süket füleknek
Olyan késő van már
Hogy a délutánok
Estékbe zuhannak
Én meg csak utánuk

Nem érti meg senki
Mind balfaszok vagytok
Ne szóljatok hozzám
Jobb, ha békén hagytok
Nem kell a tiétek
Van nekem sajátom
Hogyha engeditek
Majd én megcsinálom

(Szarka Károly, 2009)
________________________________________________________________________

Héjanász az avaron
(Ady Endre nyomán)

Kanhéjának hatnékja támada
-ősszel- a nyőstény vajh hol fészkel?
Oda szállnak gondolati a fennhéjjázó kanhéjának,
hol várja párja
gerjedve utánna

A kanhéja, kit névvel illetünk: Géza
Hát felszáll a levegőbe kutatva dőre nőre.
Nóra vijjogva hívja. Hangja hasít
Hívja a pasit, Gézát, a kanhéját.

Géza szeme távolba révede
Tán lát réteket-e? Igen
De kedvese vajh hol pihen,
Gondolja, miközben avaroknál kavarog

Hirtelen hang sivít a térben.
Fennhéjjázol Géza? Itt vagyok, már remeg a térdem.
Géza gázt adva lefelé szárnyala
De szerelme ködében leüt egy avart, ki lent kavart.

Meglátá egymást Nóra s Géza
S mivel a föld hideg volt
Géza Nórába az avaron landolt.

(Czina Ferenc, 2005)
________________________________________________________________________

Vonaton verset

Vonaton verset
Aludni akarok
Szabadon szálló
Gondolatdarabok

Óvárról Győrbe
Tanítóképzős
Lányokat nézünk
A padokon ülve

Baross út délben
Krisnás arc jön
Legyetek boldogok
Az van most éppen

Verset vonaton
Szállok szabadon
Akarok aludni
Valamit gondolni

(Szarka Károly, 2008)
________________________________________________________________________

Egy kancsó léha fröccs emlékezete

Színem átlátszó, ízem finom,
Nevem fröccs, a kancsóban lakom.
Apám tabletta, anyám a víz.
Hermann Maier sokat síz.
De visszatérve melegebb tájakra,
Hatással vagyok az emberi májakra.
Kezdj meg és indul a ph-
Csúszda, mikor itt a zh,
Társad leszek, ha nem sikerül,
A foszfatáz-próba ha elém kerül,
Leszarom, mert nem vagyok tej,
Mártiban én vagyok a legjobb fej,
Verhetetlen árammal nem vetekszik senki,
Engem nem lehet ám a kenyérre kenni!
Zsíros kenyérrel együtt kurva jók vagyunk,
Így a gyomrodnak kevesebb bajt okozunk.
A vesét két kézzel átkozom,
A húgycsövön angolosan távozom.

(Kelemen József – Lauer Gábor – Szarka Károly, 2006)
________________________________________________________________________

Kívül-belül

Mindenre emlékszik, amire meg nem
Az is ott van benne valahol mélyen
El akar menni, menekülni innen
De nem akar máshova menni mégsem

A tegnap meg a holnap épp ugyanolyan
A tavasz meg az ősz is pontosan olyan
Csak itt van, de nem veszi senki komolyan
Semmit sem csinál, de azt is sehogyan

Kint van az élet
De akkor ott bent
Mi az, ami mozog?
Mi az, ami ordít?
Kint szélvihar
Belül meg szélcsend
Vagy fordítva, de
Majd csak elvonul

Nem hiszi el, hogy minden más volt
Ha mások csodálkoznak és tátott
Szájjal állnak, ő mellettük áll ott
Soha nem lát olyat, amit soha sem látott

Magának nem hisz és senki másnak
Ami jó volt ma, az jó lesz másnap
Ha sötét van, akkor senki se láthat
Mindig várt, de tovább nem várhat

Kint van az élet,
De akkor ott bent
Mi az, ami mozog?
Mi az, ami ordít?
Belül szélvihar
Kívül meg szélcsend
Vagy fordítva, de
Majd csak elvonul

(Szarka Károly, 2008)
________________________________________________________________________

Szódolgozat

Idegenvezetős túra
Mélyen a gondolatba merül
Kihalt part
Billeg ide-oda
Apály-dagály
Hasznot húz valamiből
Megragad
Elfedi a mellkasát
Derékig
Gyülekezik a feje fölött
Megkönnyebbült
Néma köszönettel
Elzárja a bejáratot
Csapdába esik
Tapasztalt hegymászó
Dübörgő zaj
Tüzet gyújt
Víz szélén
Mentőosztag
Kagylót gyűjt

(Berényi Csaba)
________________________________________________________________________

Valami lesz

Van, akinek annyira rossz, hogy
Az ellen már semmit nem tehet
Van, akinek meg annyira jó, hogy
Annál jobb már nem is lehet

Nagy fellegekből a földre érve
Kedden délben kilépsz a napra
Kigombolt kabátban érzed a semmit
Nézed és megállsz egy pillanatra

Aztán tovább mész, hogy valami lesz majd
Kicsit mintha csak azért lenne
Hogy ha nem vagy éhes, akkor is egyél
Hogy kövéren legyél eltemetve

Pedig milyen jó lenne tényleg egyszer
Kicsit ebből és kicsit abból is éppen
Csak ne kéne küzdeni soha semmiért
De a semmiért semmiféleképpen

A fejedben most zavaros minden
Eső meg vihar meg szélcsend meg semmi
Bál van éppen a fejedben, ami
Nem túl jó, de ott kell lenni

Gondolataid a terem szélén
Ülnek és nem táncolnak senkivel
Vagy egy ajtó előtt állnak, de
Bekopogni egyik sem mer

És ha mégis bekopognak és nincs ott
Az illetékes, akit kerestek volna
Nem várják meg, hanem visszajönnek
Majd egy alkalmasabb időpontba'

(Szarka Károly, 2008)
________________________________________________________________________

Ajtóval táncol

Vizsgáztam, megbuktam
Söröztem, berúgtam
Hazamentem, aludtam
Felkeltem, okádtam
Felhőfaló, napfényevő
Rosszul levő, földön fekvő
Gyomornyomor, ajtóval táncol
A gyertya nem ég, hanem lángol
Hat hektár az élet
Még egyet kérek!
Felmentünk este
a tízemeletesre
Onnan néztük a várost
De kit érdekel ez most?
Nem érdekel ez senkit
Főleg azt, aki nincs itt
Pohárból a pofámba
Primitív, de a hatása
Leírhatatlan azt hiszem
Iszok még és megteszem
A következőt is megveszem
Ha nem ízlik, akkor is lenyelem
Nekem a sör lett a kenyerem
Nekem a bor örök szerelem

(Szarka Károly, 2007)

________________________________________________________________________

Valóság

A levegőben finom illatot érzek,
pincér, még egy hideg sört kérek,
mondom és gondjaim tovább szállnak,
barátaimmal nekivágunk az éjszakának.

A sötét lehull, rejtélyeket tartogat
langyos szellő simogatja az arcomat.
Minden más. Gyönyörű az egész város,
bármit csinálhatok, semmi sem káros.

Tudom ezt én is, és tudják a srácok,
rituális szertartások várnak ránk most.
Tér és idő ilyenkor teljesen mindegy,
érzékeim tompák és azt hiszem mintegy -

- tudattalan masszává zúzzák az agyam,
de nem érdekel, mert jól érzem magam!
Teljes összhangban vagyok a természettel,
befogad a fauna, na ki tart velem velem?

Elhangzik a kérdés és készül a válasz,
egyedül az önbizalmam adhat támaszt -
hogy bírjuk közösen e nehéz életet,
kezdjük gyorsan el és vezet az élvezet.

Repül az idő és szépen száll a füst is,
csiripelnek a fecskék asszem, hogy füstik.
Köszön a felkelő nap, ragyogó fényével,
egy nappal lettem öregebb, nem egy fényévvel.

Köszön, üdvözöl: és tudja, hogy én vagyok,
ki mindennél jobban vár egy szebb holnapot.
Még mindig itt vagyok és éltet a remény,
jobbá tenném a világot, de ez kemény -

feladat, nem tudom még, hogy mit vállaltam,
írnom szabad, de csak nagyon is árnyaltan.
Barátaim: érezzétek jól Magatokat,
legyetek "jók" és bulizzatok (jó) sokat!

Nemcsak nyáron, mindig szól a reggae,
neked, nekem és neki-neki-neki,
Testet ölt bennünk az érzés, mit üzen:
legyél laza és ne görcsösen küldjed!

Itt van a ritmus, nem teszed ezt most,
zsebre, mert ez a basszus eléggé izmos.
Éjjel-nappal ez a kellemes lüktetés,
jár a fejemben, imádom. Ez szenvedély.

Kinézek az ablakon, a fény meg benéz,
ezt a hangulatot még egy dolog tetéz-
heti, de az itt van eltemetve bennem,
gyerünk és dobjuk fel kurvára a kedvem.

Hadd ne soroljam fel most a jó dolgokat,
nekünk már semmi sem okozhat gondokat.
Pörögjön, szóljon, folyjon, izzon, égjen,
szép az élet. Tudom, vágom, érzem.

(Péczi Imre)
________________________________________________________________________

Különjárat

Csak a kezedet kellene kinyújtani
De jobban esik most nem mozdulni
Vagy nem is esik annyira jól
De egyszerűbb így, valahol
Valami sárban, sűrű mocsárban
Feküdni puha, meleg ágyban
Amit mondok, az senkit nem érdekel
Ma este különjáratra szálltam fel

(Szarka Károly, 2007)

________________________________________________________________________

Vazektomizálva

Azon gondolkodik a költők társasága,
Milyen lehet az élet vazektomizálva.
A jerkék engem pucsítva várnak,
Nem tudják, hogy engem vazektomizáltak.
A párzás elé félelem nélkül állok,
Hisz tudom, ebből nem lesznek bárányok.
Dugás dugás hátán, ez a mai menü,
Tökömből nem ömlik az értékes nedű.
Én vagyok a király a juhok között,
Nem maradok le a kötényesek mögött.
Nem jön a nedű, hiába a clitoris,
Rosszabbul élek, mint Chuck Norris,
Ki pillantásával ivartalanít,
Ha nem hallgatunk, móresre tanít.
Ezért hallgattam bárány koromban,
Mégis elkötötték a vezetéket a faszomban…
Nevem Tamás, kosok közt csak Tomi,
Utálnak, de nem merik a szemembe mondani.
"Vazzeg, Tomi!" – mondják nekem
"Miért van szakadás a vezetékeden?"
Nem tehetek róla, ki vagyok utálva,
Szar az élet így, vazektomizálva...

(Czina Ferenc – Kelemen József – Lauer Gábor – Szarka Károly, 2006)

________________________________________________________________________

Álmomban

Álmomban sem élnék máshogy,
Álmomban sem kötődnék máshoz.
Álmomban is veletek vagyok,
álmomban a szeretet sem nagyobb.
Álmomban a zene sem hangosabb,
álmomban semmi sem üt nagyobbat.
Álmomban is mind itt vagytok velem,
álmomban is élem az életem.

Még mindig itt, még mindig benn,
még mindig itt szól, de másképpen.
Ugyanaz vagyok egy egyszerű ember,
ugyanazt érzem és tudom mit kell tennem.
Most már igen, rég nem így volt,
most már igen, érzem a ritmust.
Ez visz előre és mutat újat,
életem könyvének új sorait bújja.
Vajon mi lesz a következő lapon,
épp hogyan töltöm azt a napom?
Úszom az élet tengerében,
ki tudja, hova sodor éppen?

A felhőtlen kékség elvarázsol,
lelkem lángja boldogságot mázol.
Mondtam már, hogy néha festek,
ez is része ennek az egésznek.
Mindent megcsinálok, amit gondolok,
elfoglalt és nagyon vidám vagyok.
Mosolygom a világra, imádom nagyon
csak azt kérem tőled, amit én is adok.
Most egy kis szünetet csinálok,
mindenből legjobbat kívánok!
Örültem, hogy mindenki itt hallja,
legyen béke, éljen Sensimillia!

Egyek vagyunk, együtt dobban,
a szívünk ebben az individuumban.

(Péczi Imre, 2007)
________________________________________________________________________

Vasárnap hajnal

 Zöldes-kék félhomályban
Csak a kutya ugrálása
Jelent némi változást –
- esetleg egy rovar, ahogy
Garantált végét járva
Az ideg utolsó moccanása
Fut ki száradó testén –
- megszakítom kontaktusom
A természettel
És visszamegyek tévézni

(Berényi Csaba)
________________________________________________________________________

Fülbe zenével

Fákat látsz csak, bokrokat alatta
Sok szép lány ül abba a vonatba
Sok idő néni, sok fáradt ember
Fülbe zenével, kézbe egy könyvvel

Mocskos a táj, mert mocskos az ablak
Álmos szeme hosszú vagonoknak
Hallgatod azt, ahogy zakatolnak
Ez nagyon jó most altatódalnak

Percek vagy órák lassan vagy gyorsan
Az agy leáll most, a szív meg dobban
Falvak, városok esőben, ködben
Ruhák nagy, vastag bőröndökben

Lépcsőn ülsz és vársz, amíg a lábad
Elzsibbad, agyadba ki-be járnak
A benne lakó apró, kicsike lények
Füledbe súgják: nincs mitől félned

(Szarka Károly, 2009)
________________________________________________________________________

Hátul a kerben

Döglött állatok vannak sorba
Eltemetve hátul az udvarba
Én meg csak szép verseket írjak
Mindig nevessek, sohase sírjak

Igazságok egymás mellé rakva
Butasággal vannak átitatva
Sok szomorúság szorult a szívbe
Ugyanott van a boldogság kertje

Hátul a kertben játszanak éppen
Vízzel nyáron, hóval meg télen
Most éppen ősz van, annak is a vége
Levél hull a fáról, hull bele a télbe

Nem fúj a szél most, ez is ritka nálunk
Melegen öltöztünk, hogy meg ne fázzunk
Valahol valaki falevelet éget
A levegőben most ezt a szagot érzed

Nem zümmögnek már nagy fekete legyek
Lehullott levelekből sötétbarna hegyek
Állnak a kertben, elégetik őket
Hó esik majd, takarója a földnek

Hátul a kertben csend van most éppen
Hallom, ahogy meghal, látom és nézem
Előttem a tél áll, nagyon, nagyon hosszú
Hosszú volt a nyár és a tél lesz a bosszú

(Szarka Károly, 2009)

________________________________________________________________________

Méylről jövő költők

Az utca nevelt fel és az élet tanított
Senki nem bízott bennem, csak magamban bízok
Költő vagyok, a legjobb költő
A költészetem mélyről jövő

Mélyről jöttem, a város szélén nőttem fel
Olvashatjátok a verseimet, nektek ez kell
Kemény volt az élet, de most itt vagyok, igen
Csak arról írok, amit itt bent diktál a szívem

Volt, amikor senki sem bízott bennem
De nem adtam fel, volt néhány jó versem
És én végig, végig hittem magamban
Egy karriert így végül megalapoztam

Költőtársam Feri, a cikolai Czina
Cikolasziget az ő igazi otthona
Énekben és táncban verhetetlen
Verseivel világít az elmétekben

Kétezer kettő, a kezdet éve volt
A költőtársaság ekkor alakult
Az első két tag Szarka és Czina
Értünk rajongott az összes pina

És aztán elkészült az első kötet
Amit azután több kötet követett
A társaság bővült újabb két taggal
Kelemen Józsival és Lauer Gáborral

A betondzsungelből jött Józsi, a Kelemen
Számára nem létezik a szó, hogy lehetetlen
Precízen ír ő és egy igazi művész
Úgy bánik a szavakkal, mint egy bűvész

Lauer Gábor a Tirpunk gitárosa
Játszott a Legyen ön is Millomosba’
Munkásságát szellemes szóviccek jelzik
Verseit újságok, évkönyvek közlik

A régi nagy költők kit érdekelnek?
A kortárs költők mit énekelnek?
Egyedül mi írunk jó verseket
Egyedieket és eredetieket

A külföldi költők kit érdekelnek?
A többi magyar költők mit sem érnek
Csak mi költünk jó költeményeket
Csak mi írunk le igazi érzéseket

Nálunk mindig tökéletesek a rímek
Bár néha kicsit furcsára sikerülnek
És bár helyenként nincsenek is rímek
És a szótagszámok sem stimmelnek

De tartalom nélkül a sok költői kép
Egyedül, önmagában semmit sem ér
Tőlünk kapsz társadalmi mondanivalót
Talán ezért sem kapkodnak értünk a kiadók

De a legjobbak akkor is mi vagyunk
Magunktól még mi magunk is beszarunk
És Te is beszarsz, ha olvasol minket
Ha nem olvasol, akkor meg bazd meg!

Ha nem tetszik, nem is vagy ember
De nekünk újabb rajongó nem kell
Mert értünk rajong minden gádzsó és gádzsi
Pedig a verseinkért sehol nem jár gázsi

A gettóban az összes díler és kurva
Csakis a mi verseinket olvassa
Értünk rajong az összes tizenöt éves
Meg mindenki más, aki kultúrára éhes

Fellendítjük a kulturális életet
Koncertek helyett felolvasóesteket!
A régi helyett mi hozzuk az újat
Diszkó helyett könyvbemutatókat!

Tömegkultúra helyett szépirodalmat!
Sztárvilág helyett költőbirodalmat!
Értéket teremtünk, költészetünk örök
Nevünk fennmarad, amíg a Föld pörög

(Szarka Károly, 2007)

________________________________________________________________________

Beleléptem

Beleléptem a kutyaszarba
Levelektől eltakarva
Feküdt az úton, nem láttam
Beleléptem és megálltam

Egy üveg bor bontatlanul
És megiszod büntetlenül
Pálinka fröccsel, ostoba esték
Legyek, szúnyogok, madarak, lepkék

Ugyanaz mindig újra meg újra
A tengerparton forró homok
Pálinka fröccsel, kanyargó útja
Lemenő nap, izzó vörös korong

És ne hányjatok az úton
És maradjatok nyugton
Közel van vagy messze
Jó lenne, ha közel lenne

Borom az altatóm, magány a társam
nem fekszik lány a hideg ágyban
Nem jó ez így a költő szerint
itt már a rizling sem segít

Ugyanaz mindig újra meg újra
A tengerparton forró homok
Pálinka fröccsel, kanyargó útja
Lemenő nap, izzó vörös korong

(Kelemen József – Szarka Károly, 2006)