Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

kep-022.jpg

2013-05-12

Töredékek Brnóból

Dávid szeme végig bekötve, és már Mosonmagyaróvár határát elhagyva kérdezgeti, hogy sokat megyünk-e még. Természetesen azt mondjuk, hogy már nem, pedig tudjuk, hogy legalább kétórás autóútról van szó. Vagy két és félről, mert sokszor megállunk: autópálya-matricát venni, tankolni, vizelni. Pozsonyban nem szabad beengedni a benzinkút vécéjébe, nehogy meghallja a szlovák szavakat, így aztán marad a bokorba pisálás.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

kep-054.jpg

2012-01-01

Bécsi szilveszter

Képgaléria itten.

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-6--05-.jpg

2011-06-07

Ami a bőröndbe belefér

A terv megvalósítása sikeresnek mondható, egy hétbe belesűrítve megélni azt, ami egy hónap feladata kéne, hogy legyen. Ilyesmit persze lehetetlen véghezvinni, de a maximumot azért nagyjából kihoztam belőle. A Hollandiában töltött szűk egy hét félnapos Belgiumba tett kitérővel kellőképpen sűrűre, kielégítően eseménydúsra sikerült.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-5--16-.jpg

2011-06-06

Belgium

A jó időt az utazáshoz valahogy ki kell fogni. Fogalmam sincs, hogyan, jó időpontra kell rábökni a naptárban, bízni kell a szerencsében, vagy mittudomén, akkor is utazni, ha nincs jó idő. Hollandiában jó időt fogtam ki, aztán amikor Belgiumba utaztam volna, hajnalban arra ébredtem ideiglenes tetőtéri szobámban, hogy az eső keményen veri a tetőt.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-4--10-.jpg

2011-06-05

A majdnem főváros és a tengerpart

A Hollandiába való szerdai megérkezésem után csütörtökön Rotterdamot, pénteken Amszterdamot jártuk meg Szabolccsal, szombatra pedig azt terveztük, hogy elutazunk Hágába, mivel aznapra jósolták a legjobb időt, és mindenképpen szerettünk volna kimenni a tengerpartra strandolni egyet.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-3--20-.jpg

2011-06-04

Félelem és reszketés Amszterdamban

Ha Hollandia, akkor egyértelműen Amszterdam. Aki Hollandiába érkezik, annak Amszterdamot látni kell. Szabi fájós térde miatt egy kicsit tartottam tőle, hogy egyedül kell majd mennem, pedig sok helyen jártam már egyedül a nagyvilágban, de mégis, a piroslámpás negyedről és a coffee shopokról híres Amszterdamba valahogy kellett a társaság.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-2--07-.jpg

2011-06-03

Rotterdam

A probléma: Szabolcsnak szétment a térde, szűk két héttel a Hollandiába érkezésem előtt. Úgy volt, hogy együtt megyünk sok helyre, és féltem, hogy a családi sportnapon szerzett sérülése miatt ez műszakilag kivitelezhetetlen lesz. Aztán mégis nekivágtunk – én mindenképpen utazni akartam, világot látni jöttem, Szabi meg jött velem, még ha bicegve, sántítva is.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

holland-belga-07.jpg

2011-06-02

Irány Hollandia!

A feladat szép volt: egy hétbe belesűríteni azt, amit csak hónapok alatt lehetne megvalósítani. A külföldi utazásról vallott nézeteim szerint a klasszikus turistáskodásnál többet ér, ha az ember a szó igazi értelmében él az adott országban, a lakosság részévé válik, nem csak a szállása és a kihagyhatatlan látnivalók jelentik az élményeket. Egy hét alatt nehéz egy idegen országban úgy élni, mintha a hazánk lenne.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

12--1-.jpg

2010-07-04

Három és fél

Ha a szállás árában benne van a svédasztalos reggeli is, és az ember annyit kajál, amennyit akar, akkor miért ne vinne magával egy kis útravalót is? Józsival pontosan ezt csináltuk, reggelizés közben előre gondolkodva szendvicseket is készítettünk és csomagoltunk magunknak, hogy eggyel kevesebb étkezésért kelljen fizetnünk aznap.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01--1-.jpg

2010-07-02

Rapid városnézés Prágában

Ugyanaz a forróság, felhőtlen ég és napsütés, ami már néhány napja állandóan, pedig mennyire esős, hűvös volt a tavasz, ami igazából nem is tűnt tavasznak. A Golden City Garni Hotelben zuhanyzás meg az árban benne lévő szolid, de kiadós svédasztalos reggeli elfogyasztása után Józsival villamosra szálltunk, hogy eljussunk Zsuzsi és Judit szállodájába visszaadni a fényképezőgépeket, meg együtt tölteni velük a délután négyig  hátralévő időt, amikor hazaindultak Győr felé.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

15.jpg

2010-07-01

A kordon két oldalán

Prága? Hát az úgy volt, hogy egyrészt az otthoni kis társaságommal egy ideje már terveztük, hogy egyszer el kéne menni megnézni és sörözni egy jót, másrészt meg nekem magamnak is régi vágyam volt, és Wrocławhoz való közelsége miatt most nem hagyhattam ki. Ráadásul volt néhány cseh meghívásom, szám szerint három is, és ideje volt valamelyiket elfogadni.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

14.jpg

2010-06-29

Wroclove

Elég gyenge szóvicc a lengyel városnév meg az angol szerelem szavak összemosása, de mentségemre szóljon, nem én találtam ki, elsütötték már sokan, létezik egy pub is ilyen néven, meg egy fesztivál is, szóval Wrocław helyett Wroclove, ami jól kifejezi sok százezer diák vagy éppen turista lelkiállapotát: nagyon könnyű beleszeretni ebbe a városba, és nehéz szívvel hagyja ott az ember.

_______________________________________________________________________________________

08.jpg

2010-06-24

Szentiván-éji álmatlanság

Az alkoholmámort és a sikertelen csajozási kísérleteket félredobva gondoltam, hogy most már tényleg a kultúra felé kéne fordulni, és be is pótoltam egy régi hiányosságomat, a Wrocławi Egyetem (nem az én egyetemem, hanem a sok wrocławi egyetem közül „az” Egyetem) épületében megnéztem az egyik legszebb egyetemi csarnoknak tartott Leopold Aulát, és felmentem az épület tornyába is, ahonnan megint újabb szögekből tekinthettem le az  imádott városra.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01.jpg

2010-06-23

Lengyel lányok

Nincs megállás ugye, muszáj volt elmennem péntek este a két ceruza alakú kollégium közül az alacsonyabbikba, az Ołówekbe – úgy hirdették meg a bulit, hogy ez lesz az utolsó az Ołówekben. Hát, én egyszer sem voltam még azelőtt, valahogy alapból most sem nagyon sikerült ráhangolódnom, de láttam néhány ismerőst a meghívottak listáján, azon túl meg az idegenekkel való barátkozás sem rossz dolog.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

12.jpg

2010-06-16

Zacskós leves

Ha megkérdeznék tőlem, mivel teltek az utolsó heteim Wrocławban, mondhatnám, hogy sokat feküdtem az ágyban, mert hát ez végülis igaz. Vagy mondhatnám, hogy sokat buliztam, ez is teljes mértékben igaz. Írhatnék két magyar hülyegyerekről is, akik minden más nemzet fiainál többet ittak, mindenféle bizonyítási vágy nélkül, csupán a saját maguk szórakoztatására, és nyilván a két magyar hülyegyerek közül én lennék az egyik ebben a történetben.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

03.jpg

2010-06-12

Bazylia gyermekei

Hétfő esti buli törölve, kedd esti buli törölve. A szegedi lányok azt mondták, nem érdemes sehova sem menni, sokan hazamentek már, akik meg nem, azok tanulnak, vizsgáznak. Petrának is volt még vizsgája az utolsó héten. Pedig én már megvettem a következő üveg vodkát, behűtöttem a söröket, de mondom, ezen a héten nulla bulizás.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

18.jpg

2010-06-08

Szabad ember

Buszra várni, amikor hihetetlenül lassan telnek a percek, vagy éppen futni, hogy még  elérje, meg az a sok szar dolog, ami körülveszi az embert, hogy idegennek érzi magát, hogy nem találja a helyét, hogy folyton izgul valami miatt, hogy a lakótársaival nem a legjobb a kapcsolata, hogy teljesen egyedül van, és folyton úgy érzi, hogy rossz döntéseket hoz.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02.jpg

2010-06-01

Arbeit macht frei

Auschwitz, egy hely, ahova mindenképpen el akartam jutni a lengyelországi három hónapom alatt. Egyszerűen olyan fontos helyet foglalnak el a világtörténelemben az itt lejátszódott események, hogy semmiképpen nem hagyhattam ki. A Krakkóba érkező turisták legfontosabb úticélja általában Auschwitz, Wieliczka, esetleg a kicsit messzebb fekvő síparadicsom, Zakopane, meg persze maga Krakkó.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

05.jpg

2010-05-30

Én és az ellenőrök

Egy teljes nap önsajnálat, magamba fordulás, kedvetlen és céltalan bolyongás a városban. Az a bizonyos este abban a bizonyos jazzklubban azzal a bizonyos nővel, aminek egyáltalán nem úgy alakult a folytatása, ahogy szerettem volna, teljesen magam alá temetett, meg némileg a másnaposság is – pedig mennyire szerettem volna eljutni Krakkóba, és most, hogy eljutottam, nem tudtam élvezni.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

04.jpg

2010-05-28

Szerelem Krakkóban

Krakkó. Maga a történelem, és mégsemhalott, sokkal inkább nyüzsgő, vibráló, lüktető, igazi világváros. Krakkó régebben Lengyelország fővárosa volt, sokak számára ma is valami olyasmi kulturális értékei és pezsgő szellemi élete miatt. Varsó rideg, Krakkó különleges, legalábbis a legtöbb embertől ezt hallottam. Mindenesetre a Jagelló Egyetem Európa egyik legpatinásabb egyeteme, szóval Krakkó is igazi egyetemi város, akárcsak az én Wrocławom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

06.jpg

2010-05-27

Gravitáció

Négynapos, sokkal inkább fárasztó, mint pihentető nyaralás után érkeztem vissza Wrocławba hétfő este nyolc óra körül. Az először még csak szemerkélő, aztán ellentmondást nem tűrően, erőszakosan, durván, brutálisan leszakadó eső mintha csak keretbe akarta volna foglalni ezt a négy napot: szakadt, amikor Gdańskba indultam, és szakadt, amikor Poznańból megérkeztem.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

14--1-.jpg

2010-05-24

Poznań

Nem tudom, miért, talán csak tetszett a neve, vagy az, hogy a városháza egyik tornyán  két fémből készült kecske harcol egymással, esetleg hogy innen származik az egyik kedvenc söröm, a Lech, de Poznań a titkos úticéljaim között szerepelt, persze nem éppen a képzeletbeli lista élmezőnyében. Viszont ha már a Gdańsk és Wrocław közötti útvonalon másodszor is Gdańskból Poznań városán vezetett keresztül az utam, és át is kellett ott szállnom, kitaláltam, hogy ott töltök néhány órát.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

09.jpg

2010-05-23

A Hármasváros

Ha Gdańsk, akkor Hármasváros. Így nevezik azt a három települést a Gdański-öböl mentén, amelyek összenőttek és együtt egy nagy agglomerációt alkotnak. Északon Gdynia, középen Sopot, délen Gdańsk. Elhatároztam, hogy ha már Gdańskban járok, akkor mindenképpen el kell jutnom Gdyniába és Sopotba is.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

29.jpg

2010-05-22

Én és a Balti-tenger

Amikor éjjel visszaértem Gdańsk belvárosából a szállásomra, Brzeznóba, a  zavarbaejtően jó nő még ébren volt, nem sokkal később valami fiút hozott fel a házba, amiből aztán nekem lett bajom, mert másnap a tulajdonos néni, Alicja tőlem kérdezte meg, hogy miért hagytam nyitva az ajtót. Mondtam, hogy nem én, hanem a lány, de hát ugye messziről jött ember azt mond, amit akar.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02.jpg

2010-05-21

Gdańsk

Egyrészt Gdańsk. Legendás német kikötőváros (régi neve Danzig), különleges hely, amit ugyan  lebombáztak, sőt gyakorlatilag a földdel tettek egyenlővé a második világháború végén, mielőtt végleg visszacsatolták volna Lengyelország területéhez, de a régi épületeket később gyönyörűen helyre is állították. Gdańsk a kommunista vezetéssel szembeszálló, sőt azt később meg is buktató Szolidaritás Szakszervezet bölcsőjeként is ismert.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

07.jpg

2010-05-19

Magyar buli Wrocławban

Amikor nagyjából egy héten keresztül nem süt a nap, ráadásul az eső is szinte  folyamatosan esik, és a szél is mindig fúj, főleg ha mindez májusban történik, az egy kicsit lehangoló bír lenni. Amikor olvassa az ember a magyarországi híreket árvizekről, meg persze ugyanilyen híreket Lengyelországból, az sem túlságosan felvillanyozó.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

19.jpg

2010-05-16

Házibuli Cieplicében

A wrocławi egyetemen majdnem három hetet kellett várnom az első szervezettnek mondható programra, nem mintha ezek nélkül unatkoztam volna – a tanszékről dr. Cezary Kabala vitt magával talajvíz-mintavételre. Hárman mentünk, Cezary, egy Marta nevű diáklány az egyetemről, és persze én. Reggel még szimplán csak rohadt hideg volt, aztán később elkezdett szakadni az eső – nem fogtunk ki tipikus kirándulóidőt.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

14.jpg

2010-05-13

Eső, napsütés, eső

Kávé meg kóla, így együtt, hogy este ne álmosodjak el olyan hamar az aznapi félnapos csavargás után, amikor még Weber professzor honlapját is el kéne olvasnom. Pedig aztán tényleg úgy alakultak a dolgok, hogy időm, mint a tenger, magamnak oszthattam be, pénzem is annyi, amennyi éppen szükséges, szintén kizárólag én rendelkeztem felette. Munkának nevezhető tevékenység vagy szervezett program meg alig.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

38.jpg

2010-05-03

Wrockfest

A fesztiválra, hiába volt meg a jegyem, nem tudtam belépni, mert elfogytak a karszalagok, a srác a bejáratnál azt mondta, várjak negyed órát, és megint lesznek. Oké, vártam, aztán amikor másodszor is megpróbáltam, a srác magától értetődő természetességgel mondta, hogy bocs, még mindig nincsenek karszalagok. Kérdeztem, hogy akkor próbáljam esetleg egy másik kapunál, mire azt felelte, hogy  megpróbálhatom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

16.jpg

2010-05-01

Köszönjük, Jimi!

Szóval teljesen egyedül maradtam a hosszú hétvégére, az összes lakótársam hazautazott. Ezzel nem is lett volna semmi gond, sőt nagyon jól tud jönni az ilyesmi, de ezek a drága kedves lakótársak elfelejtettek értesíteni, hogy kilövik az internetet a hétvégére. Szombat délelőtt, amikor felébredtem, már nem volt otthon senki. Na, akkor azért elég komoly horrorfilmbe illő gyilkos gondolataim támadtak, de ugye súlyos többszáz kilométerek választottak el azoktól, akik potenciális áldozatok lehettek volna.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

07--1-.jpg

2010-04-30

Új élet Wrocławban

Bepakol, összeprésel, mégegyszer megnéz, elköszön, elindul. A költözés nehézségei közül a pakolás volt nehéz, a búcsú könnyű – a nemzeti park dolgozóitól már elköszöntem a konferencia alatt és után, de úgy, hogy majd visszatérek, végülis Wrocławot és Jelenia Górát csak két óra buszozás választja el egymástól, és tényleg reméltem, hogy találkozunk még, mert megkedveltük egymást.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01--2-.jpg

2010-04-23

We are in the mountains!

A konferencia sok résztvevője hazament már péntekre, a konferencia megkoronázásaként betervezett túra napjára, így jelentősen megfogyatkozott kis csoporttal vágtunk neki a hegyeknek. Ez a nap nem csak a konferencia zárása volt, hanem az én nemzeti parknál töltött hónapom utolsó napja is egyben. Reggel Michał és Anna fuvaroztak Szklarska Porębába. Anna azt mondta, szép időnk lesz a túrázáshoz.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

06.jpg

2010-04-22

Konferencia a Föld Napján

Egy hülye izlandi vulkán kitörése és az Európát elborító hamufelhő megbénította a világ légiközlekedését. Kaczyński elnök temetésén például egy csomó államfő nem tudott megjelenni a légtérzárlat miatt, de a mi nemzeti parkunkat is érintette a korlátozás, mert az amerikai vendégek nem tudtak iderepülni a Föld Napja alkalmából rendezett konferenciára.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

05--1-.jpg

2010-04-19

Őzek meg hangyák

Hogy az addigi legfurcsább és egyben a legjobb lengyelországi hétvégém ne érjen véget egy lusta vasárnappal, beterveztem magamnak még egy kirándulást. Szinte minden nap láttam egy közeli hegy tetején egy középkori vár, a Zamek Chojnik bástyáit Sobieszów fölé magasodva, látni lehetett a szálló második emeletének ablakából is, olvastam és hallottam is róla, hogy érdemes megnézni, de három hét alatt valahogy még nem szántam rá magam. Az idő is szar volt, meg én is mindig mással voltam elfoglalva.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

12.jpg

2010-04-17

Hajnaltól hajnalig

Hosszú útnak ígérkezett, Lidia figyelmeztetett, hogy nagyon sokat kell majd beszélnem, hogy nehogy elaludjon a volánnál. Számítani lehetett rá, hogy az út tele lesz Varsó felé tartó autókkal, mindenki Varsóba akar majd menni búcsút venni a repülőszerencsétlenség áldozataitól, ugyanakkor figyelmeztették is az embereket, hogy ne vágjanak neki kocsival az útnak, válasszák inkább a tömegközlekedést, így talán mégsem lesz nagy forgalom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

07.jpg

2010-04-16

Eljössz velem Varsóba?

Amikor megkaptam azt a bizonyos emailt a lányoktól, Anitától és Joannától, hogy nem adják ki nekem a szobát, meg hogy ha bármi segítségre lenne szükségem a nagyvárosban, satöbbi, szóval akkor rögtön visszaírtam nekik rendkívül kétségbeesett és elkeseredett hangnemben, hogy mennyire szomorú vagyok, és hogy milyen nehéz lesz mégegy ilyen tökéletes albérletet találni. Írtam Pawełnek is, akármennyire nem akartam ott lakni, hogy jobb híján az ő albérletüket választom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

19.jpg

2010-04-11

Nyakamba a várost

Ami nem sikerült az ünnepek előtt sem a nagyváros, Wrocław plázáiban, sem Jelenia Góra központjában és a Teszkóban, az az ünnepek után sikerült Cieplicében: végre vettem magamnak új cipőt a tönkrement régi helyett, nyárit meg télit is. Pedig a hét nem indult valami jól a nemzeti parkban.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

11.jpg

2010-04-05

Húsvét Lengyelországban

Nekem a húsvéthoz mindig a tavasz kapcsolódott, de fent a hegyekben az időjárás inkább a karácsonyt juttatta eszembe. Globális felmelegedés, persze, ha már  felmelegszik a glóbusz, legalább áprilisban ne legyen hó meg fagy. Amikor a hosszú hétvége előtti utolsó munkanapon, pénteken reggel a buszom kitett Jagniatkówba, hó borította a tájat, és még mindig havazott.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

18.jpg

2010-04-01

Félálomkép

Mindig akkor szoktam átesni a holtponton, amikor nem kéne. Az egész éjszakás virrasztás utazás közben, a Lengyelországba való megérkezés és a szállás birtokba vétele után átestem rajta, este mégis sikerült elaludni, ezzel nem is lett volna gond, de éjfél körül felébredtem. És   onnan már nehéz, vécére kell menni, jönnek a gondolatok, feldolgozni, ami addig történt, és pörgetni az agyat, hogy mi lesz ezután. És akkor csöpög a csap, a szomszéd meg rohadt hangosan horkol.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

05.jpg

2010-03-28

Bursa Potok

Eurolines Polska. A buszon semmi luxus, a vécét például gyerekekre méretezték, a fejem búbja a plafont súrolta, nálam magasabb ember be sem fért volna, de ugyanúgy nem fért volna be az  a nagyhasú kopasz szakállas gengszter sem. Volt egy középkorú, vagy inkább idősebb  nőkből álló társaság, akik folyamatosan beszéltek, szinte végig az egész út alatt, és csak egyetlen szót értettem az egészből, hogy tak, vagyis hogy igen, ezt ismételgették folyton.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01.jpg

2010-03-27

Szeretni a tavaszt

Az emberek általában szeretik a tavaszt. Nyílnak a virágok, éledezik a természet, egyre több a napfény, egyre kevesebb ruhát hordanak a lányok. Én nem mindig szerettem a tavaszt. Tavasszal például könnyű megfázni. Az ember elhiszi, hogy meleg van, hagyja, hogy átverje a napsütés, kigombolja, lehúzza, leveszi, otthon hagyja.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

kep-027.jpg

2009-08-23

Boglárlelle

Ott ültünk a Mártiban, a törzshelyünkön, előttünk a vasúti menetrendek kinyomtatva, és gondterhelt arccal tervezgettük, hogy most akkor hány napra, milyen közlekedési eszközzel, meg hogy hol fogunk aludni, ha nem lesz szállásunk. A Matuszka meg a Boci pedig csak röhögtek rajtunk, hogy ők nem szoktak tervezgetni, vasúti menetrendet kinyomtatni meg ilyesmi, egyszerűen csak fogják magukat és elmennek valahova.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

kep-042.jpg

2009-08-02

Csopak

Ez is olyan spontán ötlet volt. Ültünk a Fő utcai kebabosnál csütörtök este Emesével meg Józsival, tömtük magunkba a tésztából kicsorduló húsdarabokat meg zöldségeket a csípős szósszal meg azzal a fehér színű valamivel, amit az ember ilyenkor nem győz törölgetni a szája széléről. Imádom a kebabot! Józsi egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem lemenni vele holnap a Balatonra. Csak a hétvégére. Persze, feleltem neki, miért ne?!

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

16.jpg

2009-02-16

Bécs másodszor

Még egy év sem telt el azóta, hogy Kelemen József és Mészáros Zsolt barátaimmal  tettünk egy kirándulást Bécsbe, félig autóval, félig biciklivel. Ezúttal csak ketten mentünk Józsival, és autó helyett a vonatra bíztuk, hogy a császárvárosba szállítsa a kerékpárjainkat. Várható volt, hogy rohadt hideg lesz, és ami még rosszabb, erős szél, hát, február közepén előfordul az ilyesmi. Az is volt, hideg meg szél, sőt hó is, és ilyen időben nem a legkellemesebb dolog biciklizni, de nagy területet terveztünk bejárni, és gyalog erre nem lett volna időnk, a tömegközlekedés meg drága lett volna.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

03.jpg

2008-12-12

Egyre közelebb

(Nagyon messze, 35. rész)

Szerencsére a taoyuani reptéren találtam kényelmes fekhelyeket. Lefeküdtem az egyik ilyenre, a fejem alá tettem a hátizsákomat párnának, a fülhallgatót benyomtam a fülembe, és elaludtam a zenére. Aludtam egy keveset, aztán miután felébredtem, mert hát egy reptér mégsem a legalkalmasabb hely az alvásra, járkáltam a terminálok és az emeletek között.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

15.jpg

2008-12-11

Porcelánvilág

(Nagyon messze, 34. rész)

Reggel elég korán indult a gépem Canberra egyszerű, szerény kis repteréről. Jani és Kathy kivittek a reptérre. Elbúcsúztunk egymástól, becsekkoltam, és most végre úgy, hogy nem felejtettem el az ablak melletti ülésre kérni a beszállókártyámat, aztán egy óra múlva már a folyókkal és kikötőkkel szabdalt világváros, Sydney felett voltam. Sydneyben viszont négy órám volt még a gépem Tajvanba indulásáig.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

13.jpg

2008-12-09

Kenguruvadászok

(Nagyon messze, 33. rész)

A sydney-i kirándulásom után Canberrában már csak egy hetem maradt a hazaindulásomig. Jártam már az összes nagyobb városrészben, csak az észak-keleti Gunghalinben nem. Most oda is eljutottam. James és Kathy Gunghalinba mentek, hogy vegyenek vagy megrendeljenek egy játékot karácsonyi ajándékként Riley-nak. Amúgy Riley is ott volt velünk, de egy másfél éves gyerekben nem tudatosul, hogy éppen neki vesznek ajándékot.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02.jpg

2008-12-03

Visszatérés Sydneybe

(Nagyon messze, 32. rész)

Mielőtt visszatértem volna Sydneybe, Kathy megint adott nekem ötven dollárt kajára, hogy éhen ne haljak, nem mintha ez a veszély fenyegetett volna. Most nem ő vitt ki a buszpályaudvarra, hanem Rachel, aki  éppen munkába indult. Megint úton voltam Sydney felé. Irány a szabadság! Diadalmas visszatérésem elején rögtön fel is hívtam Valentinát, az olasz lányt, akivel múltkor semmi nem sikerült.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01.jpg

2008-11-30

A vihar és a csend

(Nagyon messze, 31. rész)

A sydney-i, melbourne-i, hobarti napok után Canberrában már nem várt rám semmi izgalmas, legalábbis úgy volt, hogy nem fog várni. Teljesítettem a legfontosabb útiterveimet, és bár lettek volna távolabbi célállomások, olyan sok pénzem már nem maradt, így hát nyugodtabb, otthonülős napok következtek.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

20--1-.jpg

2008-11-23

Az ördög konyhája

(Nagyon messze, 30. rész)

Vannak olyan szervezett kirándulások turisták számára, amelyekre nem érdemes pénzt  költeni, mert csak körbeviszik az embert a városon, amit esetleg ő maga is meg tudna tenni, de akadnak olyanok is, amiken érdemes részt venni, mert olyan helyekre juthat el, ahova magától eszébe sem jutna elmenni, mert esetleg nem is tud ezeknek a helyeknek a létezéséről, és közben még meg is ismerkedhet érdekes idegenekkel.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

18.jpg

2008-11-21

Tasmania

(Nagyon messze, 29. rész)

Amikor még Canberrában a saját kis utazásaimat tervezgettem és szerény költségvetésemet készítettem, Sydney és Melbourne volt az első és második számú célpont. A két metropolisz, a két leghíresebb város a legtöbb látnivalóval. Már ami a civilizált világ látnivalóit illeti. Mert azt mondják, Ozban sokkal érdekesebb a természet, mint az emberek által épített városok.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

05.jpg

2008-11-20

Melbourne

(Nagyon messze, 28. rész)

Melbourne 1913-ig Ausztrália fővarosa volt. 1956-ban itt rendezték az olimpiát. A majdnem négymilliós város Ausztrália művészeti központja, és a divat fővárosa. Tényleg sok elegáns, jól öltözött embert lehet látni. Rengeteg görög él itt, olyan sokan vannak, hogy állítólag  Melbourne a világ második legnagyobb görög városa Athén után!

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01.jpg

2008-11-18

Buszról buszra

(Nagyon messze, 27. rész)

A canberrai buszpályaudvarra Kathy jött értem, amikor megérkeztem Sydneyből. Szombat reggel, amikor Janinak elmeséltem, milyen volt a hetem, láttam az arcán az örömöt és az izgatottságot. Mivel tizenvalahány évig élt Sydneyben, örült, hogy hallhatott valamit a városról, és örült, hogy jól éreztem magam. Nyoma sem volt az utazásom előtti vitánknak. Teljesen jó hangulatban telt a hétvége.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

20.jpg

2008-11-14

Valentina

(Nagyon messze, 26. rész)

Egy olasz csaj megkért, segítsek neki apartmant keresni. Úgy történt a dolog, hogy délután metróztam és buszoztam egy kicsit, hogy eljussak a Bondi Beachre fürödni és meginni néhány ingyen sört. Ezzel az olasz lánnyal Bondi Junction-ben futottunk össze. Mindketten értetlenül néztük a jegyautomatát, hogy hogyan is működik meg milyen típusú jegyet kéne vennünk, amíg közös erővel rá nem jöttünk, hogyan is kell használni.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

09--2-.jpg

2008-11-13

Hungary, Puskás, szervusz!

(Nagyon messze, 25. rész)

Sydneyben az ötnapos nyaralásom harmadik napja volt az, amikor megengedtem magamnak egy viszonylag hosszabb alvást és egy kis internetezést. Találtam egy kis éttermet, ahol viszonylag olcsón, nyolc dollárért nagyon finom pizzát adtak. Délután aztán újra elindultam, hogy új dolgokat fedezzek fel magamnak.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

09--1-.jpg

2008-11-11

Kék hegyek

(Nagyon messze, 24. rész)

A második sydney-i napomra volt egy jegyem egy egész napos buszkirándulásra a Blue Mountainsbe, vagyis a Kék Hegyekbe. Túl sokat voltam civilizált helyen, kellett a természet is egy kicsit. Az utasokat egy gyűjtőbusz gyűjtötte össze a különböző szállodák elől.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

12.jpg

2008-11-10

Sydney

(Nagyon messze, 23. rész)

Busszal természetesen olcsóbb volt eljutni Canberrából Sydneybe, mint az első napomon repülővel Sydneyből Canberrába. Jóval olcsóbb. Persze lassabb is, három és fél óra alatt értem oda. Sydney és Canberra között a távolság kevesebb, mint háromszáz kilométer. A buszt előre le kellett foglalni, a kedvezményt biztosító kuponommal oda-vissza csak harminc dollár volt az egész. A repülő kétszáztizennégy.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

kep-0831.jpg

2008-11-08

Magyarok és mások Ausztráliában

(Nagyon messze, 22. rész)

Egyszer a telefonkönyvben találtam egy Szarka Béla nevű canberrai lakost. Mint amatőr családfakutatót, érdekelt, hogy vannak-e más rokonaim is Canberrában, és amikor megláttam ezt a nevet, érdekelt, hogy tényleg rokonok vagyunk-e. Felhívtam, ő meg meghívott magukhoz vendégségbe. Éppen a vendégség napján volt a születésnapom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

14.jpg

2008-11-04

Happy Melbourne Cup!

(Nagyon messze, 21. rész)

Amíg el nem jött a Sydneybe utazásom napja, azzal töltöttem az időmet, hogy hol a Hyperdome-ba vitettem el magam, hol az Erindale-ba gyalogoltam el. Utóbbi közel volt a  házunkhoz, kábé húsz percnyire. A Hyperdome-ba főleg internetezni mentem, aztán néha sétáltam egyet a közeli Tuggeranong-tó partján, vagy bementem a közeli könyvtárba, szintén internetezni. Az Erindale-ba, a másik könyvtárba is internetezni jártam a változatosság kedvéért.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02--1-.jpg

2008-10-28

Birkanyájak hangja

(Nagyon messze, 20. rész)

Egy hét sem telt még el a Havasokban tett kirándulás óta, amikor Kathy-vel elmentünk Goulburnbe, egy húszezer lakosú kisvárosba, Canberrától északra, egy órányi autóútra. Rohadt meleg volt egész nap. A Havasok után ez volt az igazi kontraszt, a tél meg a hó után nyári kánikula, és még mindig csak október volt, ami ausztrál viszonylatban egy tavaszi hónap.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

kep-0661.jpg

2008-10-27

Majdnem bébiszitter

(Nagyon messze, 19. rész)

A világ egy olyan hely, ami azért van, hogy Riley-nak jó legyen. A felnőttek azért vannak, hogy Riley jól érezze magát, hogy játszanak vele, megetessék, hogy azt csinálják, amit ő szeretne. Egész nap, a nap minden órájában, az óra minden percében vele lenni és rá figyelni. Ha Riley egy percre egyedül maradt, akkor már elkezdett ordibálni. Én gyorsan hozzászoktam, hogy Riley követelőző, erőszakos, öntörvényű, a többiek meg csodálkoztak, hogy milyen angyali nyugalommal tudok bánni vele.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02.jpg

2008-10-22

A havas Havasok

(Nagyon messze, 18. rész)

Jani reggel rumos teát készített, beletöltötte egy termoszba, hogy magunkkal vigyük az útra, jól fog majd esni a forró ital a nagy hidegben. Kellemetlen, hűvös napot fogtunk ki a kiránduláshoz. Október 22-e volt, Ausztráliában ez már vastagon tavasz, sőt majdnem nyár, de most tényleg hideg volt, csípős szél, a ház előtt a szél bele-belekapott a földön heverő helyi újság, a Canberra Times lapjaiba.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

2008-10-21

Két méter kerítés

(Nagyon messze, 17. rész)

A komoly, felelősségteljes, eredményes munkának az ember lelkére gyakorolt pozitív hatásairól hallhatott már az is, aki amúgy nem igazán dolgozott életében, vagy csak nagyon keveset, legalábbis abban az értelemben, amit úgy általában munkának szoktat nevezni. Tehát aminek kézzelfogható eredménye van és pénzt kap érte az ember.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

2008-10-20

Kígyó a zsebben

(Nagyon messze, 16. rész)

Az esküvő után józanodva ültem a kanapén, otthon, vagyis átmeneti otthonomban, Canberrában, Jani és Kathy házában. Mellettem Jani, abban a fotelben, ami csak az övé volt. A király ülőhelye, ahogy ő nevezte. Senki más nem ülhetett abban a fotelben, legalábbis az ő jelenlétében, kizárólag ő. Még valamikor az első napokban elfoglaltam a helyét, még ha csak néhány pillanatra is, mert onnan volt a legkényelmesebb nézni a tévét.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

13.jpg

2008-10-19

Egy ozzi esküvő

(Nagyon messze, 15. rész)

Mindenki feszült, ideges volt az esküvő előtt. Egyik nap például Kathy el akart menni  boltba. Ilyenkor Rileyt is magával kellett vinnie, mert a gyerek sírt, ha Kathy nem volt otthon, és a szülei sem voltak a közelében. Gondoltam, segítek Kathynek a bevásárlásban, meg előtte Riley felöltöztetésében. Riley viszont makacs volt, nem akarta megengedni, hogy ráadjuk a nadrágját meg a cipőjét. Jani is elég borús hangulatban volt néha, máskor meg folyamatosan viccelődött.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

11.jpg

2008-10-16

Tiszta víz

(Nagyon messze, 14. rész)

Jó dolog az utazás, a kirándulás, a városnézés, de nekem volt olyan szerencsém, hogy ne csak ilyesmiben legyen részem Ausztráliában. James és Rachel esküvője éppen az én három hónapos tartózkodásom idejére esett, így részt vehettem egy igazi ozzi esküvőn, meg előtte James legénybúcsúján, ami két napig tartott. Számomra viszont csak egy fél napig.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

09.jpg

2008-10-10

Canberrai séták

(Nagyon messze, 13. rész)

Majdnem egy teljes hetet töltöttem el azzal, hogy naponta öt-hat órán keresztül Canberra belvárosi kerületeiben mászkáltam. Régebben semmi gondom nem volt az otthonüléssel, sőt, művészi szinten űztem ezt a sportágat, de itt, Ausztráliában ki akartam használni a három hónapom minden napját. A hétvégén például elmentem Janival és Kathyvel több bevásárlóközpontba, pedig otthon mondjuk alaphelyzetben eszembe sem jutott volna Anyuval és Apuval járni a boltokat.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

04.jpg

2008-10-03

Sátorozó nagykövetség

(Nagyon messze, 12. rész)

Sétálóutca, éttermek, boltok, irodaházak. Utóbbi persze nem meglepő, mégiscsak Canberra a főváros. Mindenhol új épületek, európai szemmel a legrégebbiek is újnak tűnnek, mivel azok is. Egy fiatal főváros, nem úgy lett, ahogy a városok lenni szoktak, hanem direkt úgy csinálták, szándékosan. Ezen kívül semmi extra, de azért hangulatos hely, a Civicben eltöltött fél napjaim gyorsan elteltek.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

22.jpg

2008-10-02

Irány a Civic!

(Nagyon messze, 11. rész)

A Civic a főváros szíve, a központ központja. Az alatt a két hét alatt, amit addig Ausztráliban töltöttem, jártam már Canberra központjában, de a szűken vett Civicben csak néhány pillanatra, amikor Jani körbevitt a városban. Mivel a család tagjai a hétköznapokon és sokszor a hétvégéken is elfoglaltak voltak, nekem meg volt időm bőven, ezért egyedül fedeztem fel magamnak a belvárost.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

06--1-.jpg

2008-09-28

Élet a kertvárosban

(Nagyon messze, 10. rész)

Én is életem kertvárosban, sőt mondhatjuk, hogy kertvárosban nőttem fel, de egy magyarországi kisváros kertvárosias utcáit össze sem lehet hasonlítani egy ausztrál nagyváros kertvárosával. Persze, amerikai filmekből szerez benyomásokat az ember, ott lát igazi kertvárost, Hollywood közvetítésével ismeri meg az igazi kertvárosi életet. Az ilyen helyeken a családi házak külseje jómódról árulkodik, a telkek nincsenek kerítéssel elválasztva egymástól, csak a hátsó kertek, és a kövér, boldog család hétvégén áthívják a többi kövér, boldog családot a szomszédból egy kis barbecue-sütésre.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01--1-.jpg

2008-09-25

Tengerparti kirándulás

(Nagyon messze, 9. rész)

Ami nekem talán a legjobban hiányzott Canberrából, az a tengerpart volt. Egy szép napsütéses napon Janival, Kathy-vel és az egyik unokával, a másfél éves Rileyval leugrottunk a Canberrától kábé százötven kilométerre található Batemans Baybe, egy tengerparti kisvarosba, és így már a tengerpart-élmeny is megvolt, még ha csak egy rövid időre is, bár fürödni nem tudtam, mert ahhoz még kissé hűvös és szeles volt az idő.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

21.jpg

2008-09-22

Virágok és fegyverek

(Nagyon messze, 8. rész)

Canberrában minden tavasszal megrendezik a Floriade Fesztivált. A tavasz ünnepe ez, minden évben más kulturális programokkal és mindig egy-egy nagyszabású virágkiállítással. Rózsák, tulipánok, a legkülönbözőbb formájú és színű virágok, látványos, színes virágágyások, sok ezer látogató. Jani és Kathy ezt a virágkiállítást akarták megmutatni nekem. Ki is vittek a Burley Griffin-tó partján található Commonwealth Parkba, napsütéses vasárnap délután volt, éppen csak azért nem voltam náthás, mert Janitól kaptam egy gyógyszert, amitől egy időre elmúlt az orrfolyásom.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

01.jpg

2008-09-19

Kihajtani tilos!

(Nagyon messze, 7. rész)

A hegyi túra másnapján Jani és Kathy bevittek Canberra belvárosába, megmutatták a kormányszékházat, James munkahelyét. A Burley Griffin-tó partjánál fekvő parkba is   behajtottunk, mivel éppen nyitva volt a kapuja. A tópartról látni lehetett a kormányszékház épületének másik oldalát. A mesterséges tó melletti erdő ritka lombozatú fái mellett Ausztrália egyik jelképeként virágoztak az akáciák aranyszínű fürtjei.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

10.jpg

2008-09-18

Hegyi túra

(Nagyon messze, 6. rész)

Jani megmondta, hogy rázós út lesz, ő már végigcsinálta pár hete, kapaszkodott is rendesen az anyósülésen, és bár Brendan kiváló sofőr, még mellette sem volt teljesen nyugodt, sőt, félelmetes azokról a szerpentinekről lenézni a mélybe, de azért nagy élmény is persze. A halk és szűkszavú Brendan, mint James legjobb barátja olyan jóban volt a többi családtaggal is, hogy természetes volt neki a gyerekkori cimbora apját elvinni egy ilyen túrára összkerékhajtású terepjárójával.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

03.jpg

2008-09-17

Canberra

(Nagyon messze, 5. rész)

Birtokba vettem sajátbejáratú hálószobámat Jani és Kathy canberrai házában. A fűtetlen, vagy inkább időszakosan fűtött, teljesen egyszerű kis szoba, amiben az ágyamon kívül csak egy éjjeliszekrény volt, meg két másik szekrény, az egyik tele ruhákkal, a másik meg családi fényképalbumokkal, videokazettákkal meg kacatokkal, kizárólag az én birodalmam volt. Mivel Kathy anyja éppen öregotthonba került, az egyik fürdőszobát is gyakorlatilag csak én használtam.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

05.jpg

2008-09-13

Az első tavaszi nap

(Nagyon messze, 4. rész)

A taipei városnézés után délután értünk vissza a taoyuani reptér tágas, négyszintes  kettes termináljába, ahonnan az én gépem csak este indult tovább Sydneybe, így volt időm internetezni és vacsorázni. A macedón származású ausztrál gitárossal, Sasha-val kajáltunk a reptér legfelső emeletén egy gyorsétteremben, konkrétan a Burger Kingben, és jól elbeszélgettünk. Hiányos angoltudásommal is simán megértettem mindent, amit mondott, és el tudtam  magyarázni mindent, amit akartam.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

20.jpg

2008-09-11

Tajvan

(Nagyon messze, 3. rész)

Tajvan tele van ültetvényekkel meg mesterséges tavakkal, legalábbis ezeket láttam, amikor a sziget fölé értünk, meg zöld növényzetet olyan növényekkel, amik csak Ázsiában őshonosak, és persze városokat toronyházakkal. Sűrűn lakott ország, városok egymás hegyén-hátán, elég belegondolni abba, hogy Tajvan területe kisebb, mint a Dunántúl, ehhez képest a huszonhárommilliós lakosság több mint a duplája Magyarországénak. Sőt ez a kis sziget a huszonhárommillió lakosával még az egész kontinensnyi területű, de csak huszonkétmilliós Ausztráliát is megelőzte. Dinamikusan fejlődő állam, igazi kistigris.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

06.jpg

2008-09-10

Sivatagi megálló

(Nagyon messze, 2. rész)

Szerencsére nem félek a repüléstől, sőt néha élvezni is tudom. Bár előtte csak kétszer repültem, Tunéziába, meg Tunéziából vissza, amikor a családdal ott nyaraltunk még 2003-ban. Akkor sem féltem, pedig azok voltak életem első repülései. Most sem idegeskedtem. Én is azt vallom, mint sokan mások, hogy autóba ülni legalább olyan veszélyes, mint repülőre szállni.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

02.jpg

2008-09-10

Nagyon messze

(Nagyon messze, 1. rész)

Szóval nagy nehezen meglett az a vízum, kivettem az összespórolt pénzemet a bankból, belegyűrtem a zsebembe, repülőjegyet vettem, biztosítást kötöttem, aztán buliztam, amennyit csak bírtam, elköszöntem a családtagoktól, barátoktól, csináltam egy csomó fényképet a városról, összepakoltam és elindultam. Eljutni a világ másik felébe, ahol télen van nyár, egyrészt szerencse kérdése volt, másrészt elhatározás kellett hozzá, meg egy kis innen-onnan összespórolt pénz. Ez a pénz főleg az évek során a szülőktől és egyéb családtagoktól kapott zsebpénzből és egyetemi ösztöndíjaimból „spórolódott” össze és kamatozott a bankban, eleinte csak úgy céltalanul, amíg meg nem találta a célját, hogy irány Ausztrália!

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

23.jpg

2008-08-04

Keszthely

A keszthelyi nyaralás nehezen jött össze. Sokan akartunk menni, mindenki más igényekkel, a szervezés hihetetlen mennyiségű telefonhívást igényelt, rengeteg szóbeli szállásfoglalást és ezeknek a foglalásoknak a lemondását, aztán csak megtaláltuk a (majdnem) tökéletes nyaralót.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

07.jpg

2008-05-01

Bécs először

Bécs Ausztria fővárosa, a zene városa, császárváros, meg minden ilyesmi. Németül Wien, angolul Vienna. Nem a legnagyobb európai főváros, lakossága alig több másfél milliónál, de mindenképpen az egyik legjelentősebb kulturális és gazdasági központ, gazdag történelmi múlttal. Bécs nekem addig valahogy kimaradt az életemből. Pedig óváriak  számára kedvelt célpont, sokan járnak át dolgozni, tanulni, bevásárolni, karácsonyi vásárt nézni, közel is van, közelebb, mint Budapest, de nekem mégis kimaradt.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

08.jpg

2007-07-29

Balatoni körút

Összeszokott kis baráti társaságunkban évek óta téma volt, hogy el kéne menni nyaralni a Balatonra. Az ötlet mindig felvetődött. Menjünk a Balatonra! Ja, tényleg, el kéne menni. Ebben mindenki egyetértett, de valahogy soha senki nem csinált semmit. Aztán egyszercsak megszerveztük.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

14.jpg

2006-06-23

Országjárás

Az országjárás elvileg tanulmányút, gyakorlatilag buli, nem véletlenül nevezik országhányásnak is. Az óvári egyetemen a sok kötelező gyakorlat közül ez az egyik leglazább és persze élményekben leggazdagabb. Az országjárásnak nagy hagyományai vannak, a harmadéveseket minden évben elviszik országot járni a bátor kísérőtanárok. Mert az ilyen évfolyamok, mint a miénk országon át kísérgetéséhez bátorság is kell.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________

26.jpg

2003-06-22

Tunézia

Gyerekkoromban egyszer sem nyaraltam külföldön. Sőt az ország határait sem léptem át túl sokszor, és ha ez meg is történt, akkor is csak a sógorokhoz, a szomszédos Ausztriába sikerült eljutnom. Az meg nem nevezhető nagy kalandnak egy óvári gyerek számára, aki csak néhány kilométerre lakik osztrák határtól. Bár az a szafari-parkos kirándulás Gänserndorfban általános negyedikben tényleg jó volt. De azon kívül tényleg szinte semmi.

>> tovább

_______________________________________________________________________________________