Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tüntetés a náciuzmus ellen

Nem nagyon szoktam tüntetésekre járni. Legutóbb 2011-ben voltam kint a Zöld Pardon bezárása elleni, a Műegyetem Rakparton rendezett tüntetésen, azelőtt meg talán soha, sehol. Most úgy éreztem, legalább nézőként, hallgatóként részt kell vennem a náciellenes Kossuth téri tüntetésen. Talán már korábban, máskor, más ügyekben is illett volna valamilyen módon véleményt nyilvánítani. Mi vonzott most a Kossuth térre? Egyértelműen az, hogy a nácizmus ellen jó szívvel ki lehet állni, és ez nem csak politikai kérdés, és egyáltalán nem pártszimpátia kérdése.

kep-004.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 


képgaléria


Egy jó tüntetés igazán kellemes vasárnap délutáni program lehet. Bár most meglehetősen hideg volt, mondhatni, nem olyan igazi tüntetős idő. És alapvetően nem is szeretek politizálni. De néha muszáj, és ha arra vetemedek, hogy politizáljak, megpróbálom azt elfogulatlanul, pártatlanul, indulatok nélkül tenni. Persze akinek van véleménye, szinte elkerülhetetlen, hogy állást foglaljon valami ellen vagy valami mellett. Nem akarok oldalak, pártok, politikusok rajongója lenni. Viszont a nácizmus ellen, úgy érzem, nekem is ki kell állnom, és még ki kellene állnia jóval több embernek, ha nem félnének, vagy nem lennének közömbösek.

Mostanában nyugtalanító helyzetben van a gazdasági élet, a kulturális élet, tömeges a kivándorlás az országból, akinek van munkája, sokat dolgozik kevés pénzért, rossz a közhangulat, és ebben a rossz közhangulatban az emberek vagy túlságosan indulatosak, vagy túlságosan közönyösek. Ha legalább egy kicsit jobban mennének az ország dolgai, az emberek többségének nem kéne ennyit foglalkozniuk a politikával. Vannak más izgalmas dolgok is az életben.

Aki követte a híreket a tüntetés előtti héten, pontosan tudhatta, mi volt a tüntetés kiváltó oka. Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselője szorgalmazta a Parlamentben, hogy a gázai konfliktus kapcsán ideje lenne felmérni, hogy az itt élők, különösen az Országgyűlésben és a kormányban tevékenykedők közül hány olyan zsidó származású ember van, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Magyarország számára. A baloldali, liberális sajtóban nagy felháborodás követte a felszólalást, sokan sárga csillagot tűztek ki magukra, sokan felháborodtak az ominózus kijelentés miatt, sokan meg azon, hogy kormánypárti és ellenzéki politikusok miért nem háborodtak fel rajta még jobban.

Én magam vitatkoztam Jobbik-szimpatizáns ismerőseimmel, persze nem tudtuk meggyőzni egymást. A hétfői parlamenti felszólalásra, illetve általánosságban a Jobbik és a hozzá kötődő médiumok, szervezetek antiszemita, rasszista megnyilvánulásaira reagáló vasárnapi tüntetésen összefogtak civil szervezetek és egymással szembenálló pártok. Az eső éppen elállt, mindössze plusz kettő fok volt, olyan idő, amikor az ember nem szívesen mozdul ki otthonról. Álmos vasárnap egy átmulatott szombat éjszaka után.

A gyülekezésről, a filmvetítésről és Somló Tamás daláról lemaradtam, éppen a Fidesz frakcióvezetője és az V. kerület polgármestere, Rogán Antal beszélt, amikor feljöttem a metróaluljáróból. A tüntetés előtt gondolkodtam, hogy érdemes-e megjelenni ott, ahol a kormány részéről is felszólal valaki, annak a kormánynak a részéről, amelyikkel én finoman fogalmazva sem szimpatizálok. De úgy döntöttem, érdemes, mert különböző világnézetűek is gondolkodhatnak hasonlóan bizonyos kérdésekben.

Egyes vélemények szerint csak néhány ezer, mások szerint százezer ember vonult ki a Kossuth térre. Az egyik bagatellizál, a másik túloz, de több tízezren biztos voltunk, talán ötvenezren is. Az emberek békésen tüntettek. Sokan viseltek sárga csillagot, sokan lengettek magyar zászlókat. Az egyik transzparensen a nyilaskereszt előtt pózoló, Hitler-bajuszos Gyöngyösi Márton szerepelt. Néhány transzparensen híres zsidó származású magyarok portréira tűzték ki a sárga csillagot. Hofi Gézáéra, Gábor Dénesére, Latabár Kálmánéra, Neumann Jánoséra, Semmelweis Ignácéra. És még lista is készült, ami persze nem volt, nem lehetett teljes.

Nem lenne kis feladat összegyűjteni az ismert, a magyar kultúrát gazdagító, zsidó származású magyar tudósokat, feltalálókat, újságírókat, írókat, költőket, képzőművészeteket, színművészeket, humoristákat, zenészeket, sportolókat. Borzasztó hosszú lenne a lista, akár a már elhunyt, akár a ma élők kerülnének rá. Kezdje el az ember hírességek életrajzait olvasgatni, és látni fogja. De ha az ember körülnéz a saját barátai, ismerősei között, ugyanezt tapasztalhatja. A politikusokat vagy éppen a milliárdos vállalkozókat tekintve is lehetne hosszú listákat készíteni, és velük szemben nyilván nagyobb és sokszor jogos az ellenszenv. Viszont aki szidni akarja a politikusokat, az szidja csak őket bátran. De aki a zsidózik, az óhatatlanul is olyanokat bánt meg, akiknek semmi közük politikához vagy éppen háborúkhoz.

A lényeg, hogy lehet érvelni bármivel, aki zsidózik, azt nehéz meggyőzni. Az én szélsőjobboldali gondolkodású ismerőseim például azt szokták mondani, hogy a holokauszt már unalmas téma, lerágott csont. A Jobbik szerintük különben sem akar új holokausztot. Én meg azt szoktam mondani, hogy az emberekben félelmet kelt a zsidózás, még abban is, aki amúgy nem zsidó. Azt is szoktam mondani, hogy én nem vagyok zsidó, magyar vagyok, de van sok zsidó származású ismerősöm. És nem mellesleg ők is magyarok. És nekik esetleg rosszul eshet a zsidózás. Magyarországon sokan félnek sok mindentől, ezért is jó egy ilyen tüntetés.

Ahol a Fidesz, az MSZP és az Együtt 2014 egy-egy embere is megszólal. Ritka dolog. Rogán után beszédet mondott Bajnai Gordon, Haza és Haladás Egyesület elnöke és az Együtt 2014 mozgalom arca, aztán Mesterházy Attila, az MSZP elnöke. Mindannyian a nácizmus ellen emelték fel a szavukat, de utóbbi azért megemlítette, hogy másnap a Parlamentben Orbán Viktornak is illene pár szót szólni a témában. Kétségtelen, hogy az egész rendezvény nagyobbat ütött volna, ha maga a miniszterelnök is beszédet mond. Nem mondott. A Parlament elnöke sem, a köztársasági elnök sem. Jó lett volna, ha mondanak. És ha mondjuk legalább tíz fokkal melegebb van a Kossuth téren.

A hidegről persze nem tehetett senki. És hogy lehetett volna-e nagyobb szabású a rendezvény? Az ATV például elég rendesen beharangozta, Bajor Imrével, Csapó Gáborral, Fiala Jánossal, Havas Henrikkel, Horváth Charlie-val, Koltai Róberttel, Kuncze Gáborral, Magyar Györggyel reklámozta a tüntetést. Amit egyébként a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány kezdeményezett, a Mazsihisz, az Élet Menete Alapítvány és a Hit Gyülekezete szervezett. Tiszteletét tette a kisebbik kormánypárt, a KDNP, és legkisebb ellenzéki párt, a DK is, csatlakozott többtucat civil szervezet. Mindenki persze nem férhetett fel a színpadra.

Mialatt a politikusok szónokoltak, az emberek tapsoltak, zászlót lengettek, vagy csak álltak és többnyire csendben voltak. Kevés volt a bekiabálás, bár a színpadhoz közelebb állók egy csoportja néha a „Jobbik, haza!” rigmust skandálta, ami azért valljuk be, nehezen értelmezhető. Volt „Jobbik, takarodj!”, „Nem hagyjuk!”, illetve simán csak „Nem!” rigmus is. Én közben tettem egy szép nagy félkört a Kossuth téren, csináltam pár fotót, borzasztóan fáztam, és ennek megfelelően, bár kissé pofátlan módon két csésze meleg teát is elfogadtam a rendezőktől.

Beszédet mondott még Ungvári Tamás író, aztán színpadra lépett Hernádi Judit, aki egy Leonard Cohen-dalt énekelt. És ezzel véget is ért a rendezvény, a műsorvezető, Bombera Krisztina elmondta, merrefelé nem szabad vonulni útlezárás miatt. Mint később kiderült, jelentéktelen számban megjelentek zsidózni vágyó nagyérdemű is, én szerencsére nem futottam össze velük.

Gondolkodtam azon, hogy kinek szólt ez a tüntetés? A Jobbiknak és a náci eszméket vallóknak? Még ha többen is jöttek volna tüntetni, ők valószínűleg akkor sem ijednek meg. Arra jutottam, hogy azoknak szól, akik félnek vagy közönyösek. Bár arra is gondoltam, hogy a félelem és a közöny ezután is megmarad majd. Na, szóval akkor kinek szólt? Nekem? Talán igen, én legalább ott voltam, lehet velem vitatkozni vagy egyetérteni.

______________________________________________________________________________________

Szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Tüntetés a náciuzmus ellen