Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Télirózsás unalom

kep-001.jpgMegmondom őszintén, nekem egy kicsit csalódás volt a télirózsás forradalom. Azzal együtt, hogy az úgynevezett forradalom unalomba fulladása ellenére is le a kalappal a diákok előtt! Az őszirózsás forradalmat idéző és Hofmann Rózsa oktatási államtitkár iránti ellenszenvet kifejező elnevezés csak nevében volt forradalmi, valójában nem történt semmi, legfeljebb csak újabb apró üzeneteket küldtek a fiatalok a kormánynak és az embereknek. Békés tiltakozás volt ez, a végére érdektelenségbe, unalomba és tanácstalansága fulladó tüntetés. Amit sokan elbagatellizáltak, de rendőri beavatkozás azért mégiscsak volt...

Úgy keltem fel szerda reggel, hogy legyen országos sztrájk, békés forradalom, kormányváltás. Persze mind hiú ábránd volt, de amikor sehogy sem akart jönni a villamosom, elkezdtem reménykedni. Sztrájk van! Aztán izgulni is, miután rájöttem, hogy a lázadó diákság nem vonta be terveibe a BKV-t, a villamos csak megszokásból késik, én meg megszokásból elkések majd a munkahelyemről, és jól kirúgnak. Végül csak pár percet késtem, nem rúgtak ki, a villamos nagy nehezen megérkezett.

Délután a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt gyűltek össze a tiltakozók néhány ezren. A kormány akkorra már össze-vissza nyilatkozva teljes káoszt idézett elő a tüntetések tárgyát jelentő felsőoktatási keretszámok, a tandíj és a hallgatói röghöz kötés ügyében, utóbbiból egyáltalán nem engedvén. Diák-önkormányzati vezetők mondtak beszédet, a Margit-hídhoz vonult a tömeg, volt némi útlezárás, jelképesen rózsákat szórtak a Dunába, aztán véget is ért a tüntetés szervezett része.kep-002.jpg

Én kissé kényelmesen, munka és vacsora után nagyjából ekkor kívántam bekapcsolódni, reménykedve benne, hogy lesz valami komolyabb is. Valami, amit a hétfő esti, a Magyar Rádió épülete előtti tüntetés, majd azt követtő egyetemfoglalás és fórum sejtetett. A tömeg két részre oszlott, a Batthyányi és Kossuth tér felé indulva, aztán a Lánchidat elfoglalva újra egyesült. Itt értem utol, bár tömegről ekkor már túlzás volt beszélni. Pár száz középiskolás és egyetemista volt csak, inkább fáradtan, mint lelkesen, túl sok volt nekik az ide-oda vonulás meg a meddő tüntetés. Néhány szónok beszélt, és talán túlzottan is demokratikus útkeresés folyt a Duna felett.

Maradjunk a hídon? Hívjuk ide Balog Zoltán minisztert? Vagy menjünk a Kossuth térre? Menjünk-e a Széchenyi térre? Hideg volt, fújdogált a szél, szerte az országban pedig oly kevés embert érdekelt mindez. Csak a baloldali, liberális, középen álló sajtó foglalkozott kiemelten és percről percre tudósítva az eseményekről, a kormánypárti, jobboldali média igyekezett úgy tenni, mintha nem történne semmi. És tulajdonképpen nem is történt. Pedig a másfél hete zajló pesti diáktüntetések mellett egy csomó vidéki egyetemen és gimnáziumban is voltak tiltakozások, de valahogy mindez még így sem lett olyan nagy ügy.

kep-003.jpgA Lánchídon teljes tanácstalanság, homályos elképzelések. A környék forgalma bánta csak a dolgot, egyéb fennakadást nem okozott az úgynevezett télirózsás forradalom spontán folytatása a főváros életében. A Lánchídon maradásról vagy a bárhova indulásról kellett, vagy kellett volna szavazni, de még azt is nehéz volt eldönteni, hogy hogyan is történjen a szavazás. Szép gondolat volt, hogy a rendőrök a barátaink és nem az ellenségeink, ezért még az egyik rendőr véleménye is meghallgattatott a további tüntetési menetrenddel kapcsolatban.

És akkor fogtam magam és otthagytam az egészet. Nem lesz itt már semmi, gondoltam magamban, a maroknyi diákság lendületét vesztve és magára hagyva, ennyi volt a nagy télirózsás forradalom. Felmegyek inkább a csajomhoz. És fel is mentem. Csak később tájékozódtam a további eseményekről, hogy a rendőrök őrizetbe vettek három diákot, három szószólót, három srácot a nagyjából száz főből. Mert azért oda kellett csapni egy kicsit, de aztán ennyi és nem több. Öngól a rendőrség részéről, de még ez sem volt nagy szenzáció. A diákok aztán gitározva, piknikezve órákig vártak még három társukra, akiket végül kiengedtek.

Igazán komolyan hinni abban, hogy ezek a karácsony előtti diáktüntetések jó irányba terelik akár a közgondolkodást, akár a kormány döntéseit, vagy csak úgy önmagukban nagyot szólnak, naiv elképzelés volt. Bár én is próbáltam hinni benne, és ezután is hiszem, hogy az egyénnek valamilyen szinten bele lehet és néha bele kell szólni a közösség életébe. Ami elkezdődött a diáktüntetésekkel (sőt már jóval előttük, mindenféle egyéb tüntetésekkel), mindaz talán inkább csak pihenni tért az ünnepekre való tekintettel. Ami engem illet, hiányoltam a szélesebb összefogást, főleg annakkep-004.jpg tudatában, hogy például a politikai gyűlések mennyi embert meg szoktak mozgatni.

A diákokat pedig most szépen magukra hagyta mindenki. Vagyis nem mindenki, jöttek például ellenzéki pártok képviselői, de belőlük meg a tüntetők nem kértek. Ez így rendjén is van, de én hiányoltam civil szervezetek és minden jóérzésű, szolidáris civilt. Egyes csoportok pedig egyedül életképtelenek, mert az a társadalom, ahol nincs összefogás, az nem nevezhető igazából társadalomnak. Azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy néhányan legalább ott voltunk, aztán úgyis jönnek az ünnepek, jövőre meg akár el is indulhat vagy folytatódhat  valami társadalmi megmozdulás az egyre önkényesebben kormányzó kormány ellen.

_______________________________________________________________________________________

szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Télirózsás forradalom