Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szelektáld magad! (Mélyről jövő költők versei)

Czina Ferenc, Szarka Károly, Kelemen József és Lauer Gábor verseskötete

2007

01. Lassan ébred (Szarka)
02.
Mélyről jövő költők (Szarka)
03.
Lenne, menne, venne (Szarka)
04. Szevasz! (Szarka – Kelemen – Lauer)
05.
Élethalál (Szarka)
06. Leszarom! (Czina – Szarka – Kelemen – Lauer)
07.
Ady Endre utca (Szarka)
08.
Emészteni akarok (Szarka)
09.
Megfelelő távolságból (Szarka)
10. Respekt péntek 13 (Kelemen)
11. Makláriné májusban megkapod (Szarka)
12.
Száuszfork rencs (Czina – Szarka – Kelemen – Lauer)
13.
Ajtóval táncol (Szarka)
14.
Nem csinálok semmit (Szarka)
15.
Együttható (Szarka)
16.
Különjárat (Szarka)
17.
Szívből (Szarka – Kelemen – Lauer)
18.
Iwiw-ismerőseink (Kelemen)
19.
Amikor vége (Szarka)

______________________________________________________________

Lassan ébred

Mert az esőcseppek hangosan kopognak
Jelentősége van minden dolognak
Amit lát, amit hall, amit érez
Lassan alszik el és lassan ébred

Hosszú az utca, mellette virágok
Akik most alszanak, álmukban királyok
Rövid az éjszaka, csak a lámpák égnek
Sötétben a virágok sem látszanak szépnek

Mindent összegyűjt és betesz egy tokba
Valami párhuzamos dimenzióba
És hagyja őket érlelődni
Pedig lehet, hogy nem lesz belőlük semmi

Álmában újra él, aki halott
Álmában ritkán látja meg a napot
Álmában minden megtörténhet
Lassan alszik el és lassan ébred

Nem hallja meg a csengőt sem reggel
Alszik, mikor a nap már felkel
Álmában furcsa tájakon jár
Nyugodtan alszik, semmire se vár

Essen csendesebben kicsit
Holnap lehet hangos megint
Senki sem érti, senkit sem ért
Semmit se kapott, semmit se kért

Meleg nyárból a hideg télbe
Sötétségből a vakító fénybe
Amit lát, amit hall, amit érez
Semmit se kér, semmit se kérdez

Meleg ágyból a hideg szélbe
Fényességből sötétségbe
Amit lát, amit hall, amit érez
Lassan alszik el és lassan ébred

(Szarka Károly, 2007)

______________________________________________________________

Méylről jövő költők

Az utca nevelt fel és az élet tanított
Senki nem bízott bennem, csak magamban bízok
Költő vagyok, a legjobb költő
A költészetem mélyről jövő

Mélyről jöttem, a város szélén nőttem fel
Olvashatjátok a verseimet, nektek ez kell
Kemény volt az élet, de most itt vagyok, igen
Csak arról írok, amit itt bent diktál a szívem

Volt, amikor senki sem bízott bennem
De nem adtam fel, volt néhány jó versem
És én végig, végig hittem magamban
Egy karriert így végül megalapoztam

Költőtársam Feri, a cikolai Czina
Cikolasziget az ő igazi otthona
Énekben és táncban verhetetlen
Verseivel világít az elmétekben

Kétezer kettő, a kezdet éve volt
A költőtársaság ekkor alakult
Az első két tag Szarka és Czina
Értünk rajongott az összes pina

És aztán elkészült az első kötet
Amit azután több kötet követett
A társaság bővült újabb két taggal
Kelemen Józsival és Lauer Gáborral

A betondzsungelből jött Józsi, a Kelemen
Számára nem létezik a szó, hogy lehetetlen
Precízen ír ő és egy igazi művész
Úgy bánik a szavakkal, mint egy bűvész

Lauer Gábor a Tirpunk gitárosa
Játszott a Legyen ön is Millomosba’
Munkásságát szellemes szóviccek jelzik
Verseit újságok, évkönyvek közlik

A régi nagy költők kit érdekelnek?
A kortárs költők mit énekelnek?
Egyedül mi írunk jó verseket
Egyedieket és eredetieket

A külföldi költők kit érdekelnek?
A többi magyar költők mit sem érnek
Csak mi költünk jó költeményeket
Csak mi írunk le igazi érzéseket

Nálunk mindig tökéletesek a rímek
Bár néha kicsit furcsára sikerülnek
És bár helyenként nincsenek is rímek
És a szótagszámok sem stimmelnek

De tartalom nélkül a sok költői kép
Egyedül, önmagában semmit sem ér
Tőlünk kapsz társadalmi mondanivalót
Talán ezért sem kapkodnak értünk a kiadók

De a legjobbak akkor is mi vagyunk
Magunktól még mi magunk is beszarunk
És Te is beszarsz, ha olvasol minket
Ha nem olvasol, akkor meg bazd meg!

Ha nem tetszik, nem is vagy ember
De nekünk újabb rajongó nem kell
Mert értünk rajong minden gádzsó és gádzsi
Pedig a verseinkért sehol nem jár gázsi

A gettóban az összes díler és kurva
Csakis a mi verseinket olvassa
Értünk rajong az összes tizenöt éves
Meg mindenki más, aki kultúrára éhes

Fellendítjük a kulturális életet
Koncertek helyett felolvasóesteket!
A régi helyett mi hozzuk az újat
Diszkó helyett könyvbemutatókat!

Tömegkultúra helyett szépirodalmat!
Sztárvilág helyett költőbirodalmat!
Értéket teremtünk, költészetünk örök
Nevünk fennmarad, amíg a Föld pörög

(Szarka Károly, 2007)

______________________________________________________________

Lenne, menne, venne

Ember a vízben
Hulla a házban
Fázok a lázban
Félek, ha gáz van
A hulla is ember
Cseppben a tenger
Az ember is állat
Csalhat a látszat

Tenger a parton
Látom az arcom
Hangomat hallom
Lépek az úton
Vérem az érben
Csillog az érem
Magas a kerítés
Kevés a rés

Ha pénze lenne
Boltba menne
Ha boltba menne
Mindent megvenne
Mindent megenne
Kenyérre kenne
Bármit megtenne
Örömét lelné benne

Hallani akarom
Látni is akarom
Érezni akarom
Érteni akarom
És tudni is akarom
Hogy miért is akarom
Komolyan akarom?
Komolyan akarom

Ugyanolyan képeket
Ugyanolyan színeket
Ugyanolyan illatokat
Ugyanolyan ízeket
Másféle képeket
Másféle színeket
Másféle illatokat
Másféle ízeket

Edd meg a világot
Edd meg az életet
Szard ki a szívedet
Hányd ki az agyadat
Add el a lelkedet
Add meg magadat
Orrbabasz az élet
Tovább kell lépned

Keresem a helyem
Kutatom az utam
Mutatom az irányt
Ásom a kutat
Keresem a kenyerem
Szívemen a tenyerem
Szavamon a zavarom
Elmondani akarom

(Szarka Károly, 2007)

______________________________________________________________

Száuszfork Rencs

Bobby meghalt, de mégse
Elli beleszaladt a késbe
Az leszelte a mellét neki
Az egyiket csak – mondta Heni
A baloldalit – mondjuk legott
A Dzsoki még nem játszott legót
Tintás Bárnsz is megmondta
A legjobb a rántotta
Tereza is azt zabált
Ő volt ott a szobalány
Ottan volt a Krisztofer
Akit szopott Dzsenifer
Azaz szopott volna
Ha a Dallasban ilyen lett volna
De ott volt ám még Lüszi
Aki nem volt olyan szüzi
Szétbaszta aztat a Geri
Jó nagy farka volt ám neki
Dzsoki titkárnője Szláj
Nyálas már a szopós száj
Dzsoni volt a Bobby kölke
De Pamela jól megölte
Szamanta egy részeg kurva
Kléjton Fárló jele gyurma
Volt még rég az óvodában
Réy Krebsz meg a Donnában
Találta meg az igazit
S itta a cserszegi fűszerest
Dzsokk, Dzsenna véd és a Kliff
Nem szentelt az apokrif

(Czina Ferenc – Szarka Károly – Kelemen József – Lauer Gábor, 2007)

______________________________________________________________

Ajtóval táncol

Vizsgáztam, megbuktam
Söröztem, berúgtam
Hazamentem, aludtam
Felkeltem, okádtam
Felhőfaló, napfényevő
Rosszul levő, földön fekvő
Gyomornyomor, ajtóval táncol
A gyertya nem ég, hanem lángol
Hat hektár az élet
Még egyet kérek!
Felmentünk este
a tízemeletesre
Onnan néztük a várost
De kit érdekel ez most?
Nem érdekel ez senkit
Főleg azt, aki nincs itt
Pohárból a pofámba
Primitív, de a hatása
Leírhatatlan azt hiszem
Iszok még és megteszem
A következőt is megveszem
Ha nem ízlik, akkor is lenyelem
Nekem a sör lett a kenyerem
Nekem a bor örök szerelem

(Szarka Károly, 2007)

______________________________________________________________

Különjárat

Csak a kezedet kellene kinyújtani
De jobban esik most nem mozdulni
Vagy nem is esik annyira jól
De egyszerűbb így, valahol
Valami sárban, sűrű mocsárban
Feküdni puha, meleg ágyban
Amit mondok, az senkit nem érdekel
Ma este különjáratra szálltam fel

(Szarka Károly, 2007)

______________________________________________________________

Szívből

Ha szívből jön, nem mar.
Ha erőlteted, akkor mar.
Dobjuk ki hát hamar!

Ha szívből jön, nem szar.
Ha erőlteted, akkor szar.
Kis település Vaszar.

Ha szívből jön, akkor jó.
Ha erőlteted, akkor nem jó.
Elúszik lassan a hajó…

Ha szívből jön, nem baj.
Ha erőlteted, akkor baj.
Nincs olyan település, hogy Habaj.

Ha szívből jön, nem gond.
Ha erőlteted, akkor gond.
Álmos, Előd, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, Ond!

Ha szívből jön, nincs vége.
Ha erőlteted, akkor vége.
Ezért ennek a versnek vége.

Mindjárt...
Most!

(Szarka Károly – Kelemen József – Lauer Gábor, 2007)

______________________________________________________________

Iwiw-ismerőseink

Lehet, megtalálnak majd minket itt
és kérni fogják olvasásra költeményeink,
tetszeni fog mind majd nekik
így megismerik remekeink,
s tovább adják a nagyvilágnak:
híres költejei vannak Óvárnak!
Népszerűségünk így emelkedik,
mint ahogy iwiw-ismerőseink
száma

(Kelemen József, 2007)