Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Balatoni körút

2007. július 21-29.

Összeszokott kis baráti társaságunkban évek óta téma volt, hogy el kéne menni nyaralni a Balatonra. Az ötlet mindig felvetődött. Menjünk a Balatonra! Ja, tényleg, el Kép kéne menni. Ebben mindenki egyetértett, de valahogy soha senki nem csinált semmit. Aztán egyszercsak megszerveztük.
 
Nem volt egyszerű úgy, hogy mindenkinek más időpont lett volna jó a meló vagy az nyári iskolai gyakorlat miatt, és a hely meg az ár miatt is sokat harcoltunk, de végül megszerveztük. Hatan maradtunk azok közül, akik szívesen jöttek volna. Rohrwild Andi, Miksó Dávid, Goda Szabolcs, Kelemen Józsi, Mihályi Krisztián, meg én. Főleg Krisztiánnal telefonáltunk és alkudoztunk sokat a tulajokkal. VégüKépl egy északi-parti kis üdülőfaluban, Révfülöpön találtuk meg az ideális  szállást. Na jó, ideális nem volt, de mindenki rábólintott.
 
Korán, reggel ötkor keltünk. Én alig több mint egy órát aludtam csak, mert zenefelelősként az előző éjjel fogtam hozzá a válogatás CD-k összeállításának. Persze hiába keltünk korán, a vonat késett. Ez abból a szempontból még hasznos is volt, hogy mivel Krinya otthonhagyta a személyijét, így vissza tudott menni érte.
 
KépHosszú volt az út Mosonmagyaróvártól Révfülöpig, háromszor át kellett szállnunk. Győrben, Celldömölkön meg Tapolcán. Mindenhol gyorsan. Az átszállások közötti időt, tehát magát a vonaton utazást sörözéssel ütöttük el.  Utazás, nyaralás, forróság, sör, meg a vonat ablakán benéző Badacsony, szóval jó hangulat.
 
A szállásunk elég messze volt az állomástól. Vagy csak mi mentünk kerülővel, vagy a csomagjaink voltak nehezek, vagy a levegő túlságosan forró a júliusi kánikulában. Vagy ez így mind közrejátszhatott abban, hogy halálra izzadva érkeztünk meg a szép, nagy, tágas Rozi Nyaralóházba. Útközben letörött Miksimanóék sörrel teli bőröndjének kereke a forró aszfalton.
 
A földszinti hálószobát Andi és Miksi foglalták el, én az emeleten Krinyával és Józsival kerültem az egyik szobába, Goda meg eKépgyedül a másikba. Tényleg kényelmes és tágas volt a nyaraló, két-három ember még simán elfért volna, és volt is róla szó, hogy érkezik még néhány barátunk. Aztán nem érkeztek.
 
A ház kényelme ellenére nem érezhettük úgy, hogy csak a miénk, mivel az alagsorban lakott a tulajdonos néni, Rozi, meg a gyakran a ház előtt térdig  felhúzott zokniban ücsörögve újságot olvasó szakállas élettársa. Kedvesek voltak amúgy, amennyire kedvesnek kell lenniük az idegenforgalomból élőknek.
 
A becsekkolás után rögtön célba vettük a strandot. Fürödtünk, röplabdáztunk. Röplabdázás közben kiugrott a vállam, ahogy szokott. Meg utána a vízben is, amikor egy matracon hülyéskedtünk. A révfülöpi strand egyébként meglehetősen kicsi volt, olyan kis falusi strand. Az egyetlen büfében ettünk egy hamburgert és ittunk egy sört, de ez nem elégített ki minket, ezért a strandolás után Képelindultunk a falu központja felé, hogy keressünk valami kocsmát.
 
A mólótól nem messze találtunk egy büfét, ahol ittunk egy jó fröccsöt. Eldöntöttük, hogy ez lesz a törzshelyünk. Finom volt a fröccs, ráadásul ebben a büfében evett-ivott az általunk komolyan nagyra becsült és mélyen tisztelt Kern András is a feleségével, és  ahol Kern eszik-iszik, az eleve nem lehet rossz hely.
 
A mólótól aztán visszatértünk a szállKépásunkra, ahol néhány pohár vodkanarancs mellett a Scrabble nevű betűkirakós játékkal szórakoztattuk magunkat. Az én családom birtokában lévő játék megélt több mint egy évtizedet, és ezzel a játékkal a gyakori családi összejövetelek alkalmával apám és nagybátyám órákig tartó, vérre menő küzdelmeket szoktak folytatni egymás ellen.

Elalváskor a ventilátorról vitatkozunk egy kicsit. Én nem szeretem a ventilátorokat, inkább folyjon rólam a víz patakokban, minthogy huzatot  kapjak. Krinya meg fordítva. Végülis bekapcsolta, én meg az éjszaka közepén le. Szóval én nyertem. Ő viszont horkolt. De állítólag én is. KépAmi biztos, hogy Józsi csendesen aludt. Reggel mindannyian elgyalogoltunk a boltba, ami jó messze volt a szállástól. Aztán vissza kajálni, ettünk egy jó csípős lecsót, utána meg irány a strand.

Kitaláltuk, hogy milyen vicces az, ha valamelyikünk felfekszik a matracra, a többiek meg a matrac alá állnak, felemelik, és belehajítják a vízbe. Lehet, hogy hülyének néztek minket, de mi élveztük. Andi volt a legkönnyebb eldobni, Józsi sem volt nehéz, de voltunk annyian, hogy mindenkit sikerüljön a magasba repíteni.

Röplabdával is próbálkoztunk, de éKépn a kiugrálós vállammal egy idő után inkább nem erőltettem. Amúgy a talpam is sebes volt, mivel közvetlenül a nyaralás előtt vettem új papucsot, ami teljesen feltörte. Erre még rájött az is, a küszöbbe belerúgva felszakadtak a lábamon lévő sebek. Ráadásul volt valami a hónom alatt is a bőrömön, ami begyulladt és nagy volt és csúnya volt és fájt. Éppen a nyaralás előtt gyulladt be. Velem nyaralásokon mindig történik valami. Tunéziában ugye homokmotorozás közben buktam egy hatalmasat, rá egy évre meg Balatonfüreden kaptam napszúrást úgy, hogy az előző este kopaszra  Képborotvált fejem majdnem a kétszeresére nőtt. Nemvicc.

Kora este a "törzshelyünkön" fröccsöztünk meg lángosoztunk, amikor találkoztunk Czina Feri barátunkkal és kedves barátnőjével, Annával. Sajnos csak egy rövid időre bővült nyolcfősre a hattagú társaságunk, de legalább találkoztunk. Leültek hozzánk, beszélgettek egy kicsit, aztán mentek is tovább. Anna családjának volt egy kis nyaralója a Balaton partján.

Ez az este amúgy nem indult jól. KrinKépya és Józsi irreálisan korán lefeküdtek aludni, de szerencsére Goda kiadta a jelszót: iszunk! A srácok is felébredtek szerencsére, játszottunk néhány Scrabble-partyt, aztán Józsi, Krinya, Goda és én bementünk a faluba viszkivel felszerelkezve, énekelve, kiabálva, hülyéskedve. Révfülöp, ami főleg a Balaton-átúszás kiindulópontjaként ismert, nem az éjszakai életéről híres. Nem nagyon találtunk szórakozóhelyet, ami éjszaka nyitva lett volna. Révfülöp inkább csendes üdülőhely.

A következő napunk palacsintasütéssel indult, aztán gulyásevéssel folytatódott. A Képháziasszony Rozi volt olyan rendes, hogy főzött nekünk egy finom gulyást. Aztán jött a szokásos strandolás, egymás vízbehajigálása a magasba emelt matracról,  este meg az elmaradhatatlan ivás. Talán aznap este éreztük magunkat a legjobban, de amikor a hangulat éppen a tetőfokára hágott volna, Rozi feljött hozzánk szólni, hogy vegyük már halkabbra a zenét, mert ők másnap dolgozni fognak, és addig szeretnének aludni. Ez teljesen tönkrebaszta a bulit.
 
Persze a legrészegebb embert, GodátKép küldtük ki tárgyalni, de részünkről nem volt kompromisszum. Gyilkosság volt Rozi részéről, részünkről meg angolos távozás. Nem volt mit tenni, fogtuk magunkat, bementünk a faluba. Ahol  meg ugye nem volt élet. Bár hat ember és sok alkohol simán elég egy jó bulihoz, sőt még kevesebb is, de ez most nem jött össze, nem volt buli, az meghalt a házinéni kopogásakor. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy hazaérkezve Godával nekiálltunk zsíroskenyeret zabálni hagymával.
 
A strandolásból és szolid ivászatból álló programjaink egyhangúságát Józsival próbáltuk Képmegszakítani egy borongós napon. Kitaláltuk, hogy felmegyünk a Fülöp-hegyi kilátóba. A többiek jöttek is volna, meg nem is. Aztán végül nem jöttek, így Józsival ketten vágtunk neki a hegynek. Hosszú, fárasztó utat kellett megtenni a kilátóig, poros kis hegyi  utakon, meredek lépcsőkön másztunk fel.
 
Én halálközeli állapotba kerültem, ömlött rólam a víz, kapkodtam levegő után, vagy inkább próbáltam levegő után kapkodni. De megérte. A hegy tetején álló toronyból látni lehetett az erdőt, amin keresztül feljutottunk a hegyre, meg magát a falut. Ez mondjuk a minimum egy ilyen kilátónál. De ott volt még a Badacsony meg a többi hegy, aztán el lehetett látni egészen a Balaton nyugati csücskéig, keleten meg a Tihanyi-félszigetig, meg még azon is túl.
 
Ha már ott fent voltunk, csináltunk többszáz fényképet. Józsinak amúgy is szokása, hogy egy helyen annyit fényképez, hogy az már unalmassá válik egy idő után. Sőt idegesítővé. KöKépzben fekete felhők telepedtek a Balaton fölé, a hegyek felől erős szél fújta a port a tó irányába. Miután minden lehetséges szögből lefényképeztük a tájat, és a szél majdnem lefújt minket a toronyból, elindultunk vissza a faluba.
 
Útközben találtunk egy Mákvirág nevű vendéglőt, ahol megebédeltünk és ittunk egy pohár finom bort. Akkor még nem tudtuk, hogy a szálláson megy a sütés-főzés: Goda csirkecombokat sütött, de úgy, hogy a bőr alá szalonnadarabokat tett. Annyira finom volt, hogy Józsival, elfelejtve a jóízű ebédet a Mákvirágban, a szálláson mégegyszer is kajáltunk Goda zseniális remekművéből.
 
A nyaralás első, révfülöpi szakasza gyorsan véget ért, Andi,  Miksi, Goda és Krinya hazamentek Óvárra. Józsinak és nekem azonban következett a balatonföldvári szakasz, előtte egy kis kitérővel. Balatonföldváron két kedves évfolyamtársunk, Kiss Réka és Mészáros Zsolt, illetve KépZsolti bátyja, Gábor vártak minket, hogy csatlakozzunk hozzájuk.
 
Az utolsó napon ráérős tempóban hagytuk el a révfülöpi házat, elköszöntünk a hazatérőktől, aztán hajóra szálltunk, és a szemközti parton, Balatonbogláron kötöttünk ki. A sütés-főzések után megmaradt alapanyagokat a révfülöpi nyaralóban hagytuk, mondván, hogy Földváron úgysem lesz rájuk szükség, a többiek meg nem akarták hazacipelni Óvárra. Aztán amikor a hajón ültünk, kaptam egy sms-t Rékától, hogy mégis kellett volna az anyag… Ó, milyenKép kiszámíthatatlan ez az élet! Piát persze nem hagytunk Révfülöpön.
 
Józsival Balatonboglárra érve a kikötőben rögtön a Borpatikát pillantottuk meg. A pénzünket nem sajnálva bementünk és megkóstoltunk néhány borkülönlegességet, meg vettünk is az útra. A borkóstolás után kigyalogoltunk az állomásra, de a vonatunk csak később indult, ezért visszamentünk a móló környékére egy büfébe enni egy hekket, ami ugye mindig kihagyhatatlan, ha az ember a Balatonon nyaral. Ha a Balatonon vagy, egyél hekket! Alap. Aztán egy utcai bódénál Képkóstoltunk és vettünk bort, majd egy családi borászatba is betértünk, szintén kóstolni és vásárolni. Így aztán az állomáson tűző napsütésben volt mit innunk. Meg a vonaton is.
 
Balatonföldváron egy templom előtt találkoztunk Rékával, Zsoltival és Gáborral. Ez a templom nekem ismerős volt, a családdal egyszer nyaraltam már Földváron. Este koromsötétben indultunk el szalonnát sütni a közeli erdőbe. Élmény volt az is, kellemes nyári éjszaka, jó kis éjszakai szalonnasütés a sötét erdőben, szúnyogriasztó spray, elemlámpa, szalonna, hagyma, bor.
 
Másnap kényelmesen, Zsolti kocsijával mentünk le a strandra. A déli part egyik nagy előnye, hogy ott szinte csak szabadstrandok vannak az északi fizetősökkel szemben. Igaz, hogy a délin viszont sokkal Képsekélyebb a víz. Az északi előnye, hogy nem kell kilométereket begyalogolni, ha úszni akar az ember.
 
Igazából Földváron sem csináltunk sokkal többet, mint Révfülöpön a másik társasággal. Labdáztunk a vízben, amit én a fájós kezem, a kiugrálós vállam miatt nem sokáig bírtam, aztán lángost ettünk, este pedig játszottunk néhány Scrabble-partyt, boroztunk a teraszon ücsörögve, meg hubertuszoztunk, pálinkáztunk.
 
A különbség az volt, hogy Földváron azért több szórakozóhelyet találtunk, mint Révfülöpön. Az egyik helyen Képkaraoke volt, a másikon tánc. Réka és Zsolti hamar megunták és visszamentek a nyaralóba, mi meg Józsival és Gáborral ettünk még egy pizzát, aminek valami hihetetlenül vékony volt a tésztája ahhoz képest, hogy mennyire drága volt. Ahogy Gábor mondta, szűzhártya-vékonyságú. Néztük még egy kicsit a táncosnőket, aztán mi is hazamentünk.
 
Már egy hete a Balaton körül utazgattunk Józsival, amikor útjaink különváltak. Engem Zsolti és Réka vitt el Szántódra, ahol elbúcsúztunk egymástól.  Komppal átmentem Tihanyba, ahova értem jöttek a szüleim. Tihanyban láttam Józsi szüleit és testvéreit, ők meg Józsiért mentek. Boldogan álltam a kompon, kellemes kis nyaralás volt mögöttem. Néztem a frissen épített völgyhidat, és a tihanyi szoroson áthaladva láttam az egész Balatont.
 
A szüleim éppen Balatonfüreden nyaraltak. KépMindig Füreden. A mi családunkban a nyaralás szó szinte egyet jelent Balatonfüreddel. Kellemes hely, forgalmas, ugyanakkor mégis nyugodt. Meg aztán ott van a hangulatos móló és a platánfákkal árnyékolt Tagore-sétány, ahol borfesztiválokat rendeznek minden évben, meg a Kossuth-forrás  ivócsarnoka az egészen különleges ízű savanyúvízzel, amit a mellette álló patinás szívkórházban is használnak a betegek gyógyítására.
 
A szüleim Tihanyból rögtön a füredi strandra vittek. Még mindig jó idő volt. Délután egy Puskás Peti nevű megasztáros srác koncertezett a strandon, de ez bennem nem hagyott mély nyomokat. A Képszüleimnek simán megmondtam, hogy vettem nekik bort ajándékba, csak hát Földváron megittuk az egészet. Nem sértődtek meg, a hiányt pótolva egy házi borászatban vettünk bort. Este egy régi „törzshelyünkön” a Balaton Étteremben vacsoráztunk. Éppen a füredi Anna-bál eseményei zajlottak. És közben elromlott az időjárás, elkezdett szakadni az eső, és lehűlt a levegő.
 
Másnap, az utolsó napon szokás szerint megtöltöttük az üres üvegjeiket savanyúvízzel. Ez már szokás nálunk, hagyomány, szertartás. Meg a Tagore-sétányon és a mólónál tett séta is.  Az idő borús volt, néha kisütött a nap. Elautóztunk még Badacsonyba, Kép megmásztuk a hegyet, ebédeltünk, én persze halat fehérborral, ahogy a Balatonnál mindig szoktam. Badacsonytomajban, a falu központjában elég nagy forgatag volt.  Bazársorok, rengeteg büfé, sátrak, szuveníres boltok. Turistacsalogatás ezerrel.
 
Hazafelé megálltunk még egy Rábapaty nevű kis faluban hihetetlenül finom cserkészkolbászt meg csípős zöldpaprikát venni. Óvárra hazaérve ugyanazt éreztem, amit szoktam. Hidegebb van, mint a Balatonon. Ha az ember egy balatoni nyaralásból hazatér Óvárra, akkor Óváron mindig hidegebb van. A Balatonon mindig jobb az idő. A Balaton mindig jó.
________________________________________________________________________
 
 
fotó: Goda Szabolcs, Kelemen József, Mészáros Gábor