Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Pesti nappal, pesti est

A Duna piszkos vize álmosan, egykedvűen folyik megszokott medrében, ódon házfalak, magas ablakok, díszes kupolák a pesti és a budai oldalon. A körúton, a hidakon villamosok járnak, autók tízezrei sietnek, mintha mindig mindenki késésben lenne. Az aluljáróban minden hajléktalan csak egy pár forintot kér, a mozgólépcsőn tolakodás, a metrón unott arcok. A kapaszkodókon fürtökben lógnak az emberek. A dolgozó nők és férfiak munkába indulnak, vagy hazafelé tartanak a munkából. Sok munka kevés pénzért. Jómódú nyugdíjasok az uszodákba, gyógyfürdőkbe igyekeznek, sántítva araszoló bácsik szállnak fel a villamosra, hajnalban kelő nénik a közértbe mennek kefirt és macskaeledelt vásárolni, délelőtt keservesen panaszkodnak egymásnak, a visszhangzik a gang a pletykáktól. Az életet a diákok jelentik, táskával az oldalukon, jegyzettel a hónuk alatt lazán sétálnak be az egyetemre vagy a könyvtárba, két előadás között a parkokban, padokon, lépcsőkön üldögélnek, a párok félrehúzódva smárolnak, estefelé megtöltik a kocsmákat, szórakozóhelyeket. Az éttermek, kávézók, sörözők sohasem üresek, köszönhetően a vidám egyetemistáknak és az örökifjú bohém művészeknek, legyen éppen dél vagy hajnali fél három. A teraszok késő tavasztól kora őszig zsúfolásig megtelnek. A magyar mellett idegen szavak, német, angol, spanyol mondatok. Nevetés, kiabálás, rengeteg szürke ember, szorgos hangyák, gazdag élősködők, lusta semmirekellők, átlagos senkik, és persze rengeteg színes egyéniség.

Az éjszaka sötét és az évszakhoz képest kissé hűvös, szeles. A metró már nem jár, az utolsót nem érem el, éppen az orrom előtt záródik az ajtó. Megvárom az éjszakai buszt, pár perc múlva érkezik. Megérkezem a belvárosba, leszállok az Astoriánál. Kiülök egy kocsma teraszára, lassú, de határozott kortyokkal nyelem a sörömet. Az egyetemisták általában hétfőn és szerdán buliznak, a budapestiek csütörtökön, ahogy hallottam, vagy inkább csütörtökön is. A péntek és főleg a szombat este nemcsak egy nagyvárosban, de még a kisebb városkákban, falvakban is ünnepi hangulatú. Csak a vasárnap halott. Meg a kedd. Az olyan semmilyen nap. Kedd van. Belépek egy klubba, éjfél is elmúlt már. Néhány asztalnál söröznek, néhányan a pultnál lézengenek, a dj-k nyomják a reggae-t, de a táncparkett üres. A kedd halott, állapítom meg magamban, de azért iszok még egy sört. Elkezdenek szállingózni az emberek, lassan gyűlik a nép, bár egyáltalán nem szombatesti mértékben. Majdnem hajnali egy, mire, mire beindul a tánc, és majdnem hajnali kettő, mikor az első ismeretlen részeg lány mellém ül, majd a táncparkettre rángat és tánc közben átölel. Budapest nappal rohan, zakatol, lüktet, de éjszaka él csak igazán.

_______________________________________________________________________________________

írta: Szarka Károly