Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Olcsó szőlő, olcsó bor

Általános iskolás kisfiú és idős, nyugdíjas korú ismerőse beszélgettek az uszoda öltözőjében, az elejére nem is figyeltem igazán. Az öreg mesélt egy sztorit a kissrácnak, a lényeg valami olyasmi volt, hogy az uszodagépészt kirúgták, mert részegen valami hülyeséget csinált, de hát istenem, ivott, mert szomjas volt a szerencsétlen. Az öreg természetesnek találta a dolgot.
-    Múltkor én is ittam! – jelentette ki büszkén a fiú.
-    Igen? És mit? – kérdezte láthatóan élénk érdeklődéssel az öreg.
-    Szőlőlét. Jó volt, csak drága, hetven forint decije.
-    Hetven forint? – az öreg próbálta leplezni elképedését, abban a tudatban, hogy a gyerek bort ivott, amit szőlőlé fedőnévvel illet. A csodálkozás tárgya viszont továbbra sem a fiatalkori alkoholizmus volt, hanem a baráti árfekvés. – Hát akkor az szinte ingyen volt!
-    A hetven forint egy deciért azért elég drága – kötötte az ebet a karóhoz a kisiskolás –, bár ez legalább minőségi volt.
-    Mégis milyen bor volt ez? – tört ki a kérdés a kíváncsiskodó bácsiból.
-    Nem bor volt, mondom, hanem szőlőlé! Sió! – rendezte a félreértést a fiú, én meg már éppen hazaindultam. A beszélgetés érdemi része úgyis lezajlott.

_______________________________________________________________________________________

írta: Szarka Károly