Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kincses Sziget

img_0846.jpgKincses Sziget

Kígyózó sorok a pénztárak és az ellenőrző kapuk előtt, rengeteg külföldi Hollandiától Ausztráliáig a legkülönbözőbb országokból, horror jegyárak, horror sörárak, sok-sok színpad és sátor, koszos és büdös mobilvécék, máshoz nem hasonlítható hangulat és más szituációkban tapasztalt szabadságérzéshez nem hasonlítható teljesen más szabadságérzés. Voltam már a Szigeten néhányszor, és visszavágytam.

img_0850.jpgAzelőtt úgy gondoltam, hogy már csak azért is jó lehet Pesten lakni, mert a Szigetről esténként simán hazamegy az ember, ágyban aludhat, a megszokott helyen vécézhet és zuhanyozhat, feltöltheti a telefon vagy a fényképezőgép aksiját. Még ha sokak szerint nem is lehet igazi a fesztiválélmény sátorozás nélkül, de azért a kényelem nem jön rosszul.

Aztán hogy pesti albérletem lett, nem is voltam benne biztos, hogy akár egyetlen napra is kinézek a img_0851.jpgfesztiválra, mert hát ugye az étel, ital és főképp a jegyárak a magamfajtának még akár megfizethetők is néha-néha, de mindenképpen pazarlásnak tűnnek, és nem csak utólag, de már a nagy költekezés előtt is komoly lelkiismeret-furdalást okoznak.

Akkor szerezzünk jegyet olcsóbban! A napijegy borzalmasan drága és nem éri meg, a hetijegy ára meg egy vagyon, és ugye ott van még a fogyasztás. A napijegyet az élelmes jegyüzérektől sem egyszerű img_0854.jpgolcsón beszerezni, és akkor jön az okoskodás, hogy oké, legyen három nap, és akkor arányaiban már egész jól járok. Ha az embernek van némi ismeretsége, mindig akad megoldás.

Szóval szépen lassan csordogált a fesztivál első napja, amikor ferencvárosi albérletemben ülve harcoltam még magammal egy kicsit, hogy mi legyen. Persze a szívem mélyén már tudtam, hogy úgyis ott a helyem a Szigeten a barátaimmal együtt. img_0855.jpgOké, három nap, aztán hazamegyek és a jegyet visszaadva kapok is vissza pénzt, vagy esetleg maradok végig és bukom a kauciót.

Közben meg persze spórolok, mert arról szólt a nyár, hogy otthagytam a munkahelyemet, és a régi albérletemből újba költöztem, ami ha olcsóbb is, de fent kell tartani. Viszont ezek a változások meg a velük járó idegeskedés is abba az irányba mutattak, hogy kéne kezdeni valamit ezzel a nyárral, ne múljon img_0862.jpgel egy nagyszabású esemény nélkül. És erre a célra tökéletesen megfelelt a Sziget, nem is a „márkanév”, sőt nem is a koncertek, hanem például a rengeteg Mosonmagyaróvárról és a környékről érkező barát, ismerős, meg persze a hangulat miatt.

Át a városon metróval, villamossal, HÉV-vel, már a bejárat előtt találkozás néhány haverral – Dév, Dusi, Gulyi, aztán Erika és Dóri, kellőképpen jó hangulatban érkezve, bár csak egyetlen napra. A biztos pontot Juci és másik Karesz jelentették, akik egész hétre terveztek – az ő sátruk volt a főhadiszállás, ahova lerakhattam a cuccaimat és a későbbiekben bármikor megpihenhettem, ha kedvem tartotta.

Juci és másik Karesz sátra a nagyszínpadhoz viszonylag közel, img_0863.jpgkét nagy és hangos bulihely között volt, és ebben a sátorban aludt Anna is, a szomszédban egy másik pár, Dalma és Dani, szemben meg másik Karesz öccse, Norbi, meg a két fiatalabbik Pauker-fivér, Marci és Áron. Szóval óváriak és környékbeliek nagy számban, meg persze egy csomó külföldi, főleg hollandok iszonyatosan nagy mennyiségben, akiknek a pénztárcáját kevésbé terheli meg egy ilyen méregdrága fesztivál, mint a magyar fiatalokét.

És hogy legyenek még óváriak – Ódor Feri, Fábi, vidám hangulatú találkozás a nagyszínpad előtt, egyre kevésbé józan társaság, aztán mindenki, amerre lát – én például a többiektől elszakadva a nagyszínpadhoz húzódtam közelebb, ahol a New York-i indie rock zenekar, az Interpol játszott. Valamennyire ismertem a zenéjüket, jó hangulatban hallgattam végig a koncertet, aztán leszállt az éj és mentem tovább.

img_0880.jpgA legendás angol heavy metál zenekar, a Motörhead koncertjén kötöttem ki a rock színpadnál. Kevés esélye volt, hogy megtalálok bárkit a barátok, ismerősök közül a sötétben és a tömegben, nem is kerestem őket túl intenzíven, inkább csak élveztem a gitárszólókat.

A koncert után nagyjából egyesült a kisalföldi sátortábor, felfedező útra indultunk a két Karesz, jómagam és druszám vezetésével, de igazából csak bolyongtunk a Sziget forgalmas, kavicsos-poros img_0909.jpgutcáin, aztán fiatalság ide vagy oda, éjfélre a banda nagy része egyszerűen kidőlt. Csak hárman maradtunk Jucival és Annával, tettünk még egy kört, benéztünk néhány sátorba, hajnalig tartó bulik mindenhol, aztán megint vissza a sátorhoz.

A végén tökegyedül indultam egy újabb körre. Benéztem a kelet-európai színpadra, ahol egy ismeretlen nevű és nemzetiségű, kilenc tagból álló formáció muzsikált. Ismerősökkel már nem img_0913.jpgtalálkoztam, viszont ahogy ilyenkor az lenni szokott, egy fesztiválon nem maradhat egyedül az ember. A Lovardában, a Sziget rock-kocsmájában kötöttem ki, és egy idegen társasággal buliztam, persze nem éppen józanul.

A 2011-ben bevezetett fesztiválkártya újdonság volt. Először nekem is furcsának tűnt, hogy nem lehet készpénzzel fizetni, de végül is élvezhettem a pozitívumait – gyorsabban megy a fizetés a pultoknál, img_0921.jpgnem húzza a zsebet a sok apró. De hogy a legrosszabb bor decije kétszázötven forint, hogy a legolcsóbb korsó sör is ötszázharmincba kerül, hogy a feles pálinka ára kilencszáz forint, vagy hogy egy szelet pizzáért is hatszázat kell fizetni, az talán a tehetősebb külföldieknek nem gáz, de a magyarok nagy részének komoly fizikai fájdalmat okoz.

Többek között sör, bor, vodka és gin – ráadásul tejfölös lángossal megbolondítva – nem csoda, hogy img_0933.jpgmásnap adódtak gondjaim, és főleg a nap elején sűrűn járkáltam vécére. Na, ezért is jó a pesti albérlet! De legalább kevés pénzt költöttem, vagy inkább viszonylag keveset, a Szigeten ugyanis annyira elszálltak az árak, hogy komolyan elgondolkodtam minden egyes vásárlásnál.

A második napon délben keltem túlélhető másnapossággal és a már említett heveny hasmenéssel, és mivel csak négyre akartam img_0968.jpgvisszamenni a Szigetre, hogy az egyik kedvenc pesti zenekaromat, a Pluto zenekart a klubkoncertek után fesztiválon is hallhassam, kényelmes tempóban készülődtem. De hiába értem volna oda időben még így is, éppen akkor özönlött be a tömeg nagy része, csigalassúsággal vánszorogtak a sorok a HÉV-megállótól a főbejáratig, és már a hídról hallottam, hogy a koncert elkezdődött.

A délután négy órai kezdés nem éppen a fergeteges img_0989.jpgbulihangulatot erősíti egy talán éppen befutóban lévő zenekar esetében, de néhány dalnyi ráhangolódás után, amikor sikerült feldolgoznom a furcsa élményt, hogy én egy személyben alkotom az első sort a színpad előtt, mögöttem meg inkább csak üldögélnek az emberek, nagyon is élvezhető volt, legalábbis nekem, és persze még azért rajtam kívül néhány lelkes zenekedvelőnek.

Hogy más stílusokba is belekóstoljak, a img_0995.jpgnagyszínpadnál belehallgattam a La Roux nevű londoni szintipop-duó koncertjébe. Egy számukat ismertem, amit éppen a koncert végén játszottak el, az ilyesmi valahogy mindig megnyugtató tud lenni.

A kicsit rockos, kicsit alternatív, kicsit népies stílusú, egyszerű és lendületes dalokat játszó Intim Torna Illegál koncertje alatt egy pesti ismerősömmel, Vikivel találkoztam, akivel aztán együtt mentünk a Kasabian koncertjére is. Indie rock Angliából, egy kis img_1003.jpgelektronikával megspékelve – szerencsére a Kasabian is eljátszotta azt a dalt, amit éppen ismertem tőlük, öröm, boldogság.

Viszont a Kossuth-díjas Lovasi vezetésével és a kosáredző Rátgéber László vendégszereplésével a Kiscsillag koncertje még jobb volt, és innentől kezdve úgy tűnt, mintha azoknak a magyar zenekaroknak a koncertjei jelentenének igazán nagy élményt, akiknek minden számát ismerem. Pedig egy ilyen Sziget-img_1015.jpgkaliberű fesztivál inkább a multikulturális élményekről szól, hogy mennyi külföldi zenekar látogat el ide, mindenesetre Szabival nagyot buliztunk a Kiscsillagra.

Hollandiából hazalátogató Szabi barátom, illetve két másik mosonmagyaróvári srác, Zoli és Peti rövid időre érkeztek a Szigetre, Fábi szállásolta el őket pesti albérletében. Egy ideig még söröztünk a Lovardában, majd egy kis bolyongás után másik Karesz, Juci és img_1023.jpgAnna sátránál pihentünk meg, hogy aztán a fel- és átszállások előtt végtelennek tűnő ideig várakozva, a HÉV-en és villamoson a fullasztóan nagy tömegben hajnalra hazajussunk albérletinkbe.

A harmadik napon jött egy komolyabb hangulati törés. Másik Karesz és Juci, illetve Dalma és Dani elmentek a Dagály strandra, már délelőtt kiűzte őket a napsütés a sátraikból, miközben én még az albérletben aludtam, később meg már hiába hívtam, img_1025.jpgnem tudtam elérni őket. Délután háromkor érkeztem meg a fesztiválra, és bár ritkán fordul elő velem, de borzasztóan unatkoztam – szívesebben strandoltam volna én is a többiekkel.

A délutáni kínálatért nem lelkesedtem túlzottan, de azért belenéztem a Batucada Sound Machine koncertjébe. A ska-reggea zenekar a világ másik végéből, Új-Zélandról érkezett. A raszta-vonalnál maradva a Ladánybene 27 következett, oda már a img_1033.jpgstrandolásból visszatérő Jucival és Karesszal mentem, aztán stílust váltottunk, és a rockszínpadon egy amerikai metálzenekar, a Deftones koncertjét néztük meg, ahova időközben megérkezett Szabi, Zoli, Peti és Fábi is.

Az est fénypontja, sokak által a 2011-es Sziget egyik legjobban várt eseménye a Prodigy koncertje volt. Már csak a régi nagy slágereik és a beígért látványos színpadi show miatt is szívesen választottam volna img_1054.jpgőket. Bár sosem voltam nagy Prodigy-rajngó, de egy ilyen koncert mindenképpen nagy élmény lehet.

Viszont ezzel a koncerttel egyidőben kezdődött a 30Y is, és én már valószínűleg akkor letettem a voksomat a pécsi alter zenekar mellett, amikor ébredés után, öltözködés közben egy 30Y feliratú pólót szedtem ki a ruhásszekrényemből. Hiába voltam már rengeteg 30Y-koncerten, a kedvenc zenekar most is legyőzte a külföldi sztárokat.
img_1083.jpg
Szóval a barátok, haverok, ismerősök közül mindenki a nagyszínpadhoz ment megnézni a Prodigyt, én meg tökegyedül az MR2-színpad elé, ahol bántóan kevesen voltak. Én azért egész jól éreztem magam, aztán egyszer csak megérkezett Szabi is, akinek amúgy tetszett a Prodigy, de mivel neki is nagy kedvence a 30Y, úgy érezte, hogy itt tud majd igazán nagyot bulizni.

És tényleg, ez a koncert lett a fesztivál egyik img_1091.jpglegemlékezetesebb és legkatartikusabb koncertje, amikor együtt üvöltöttük az ezerszer hallott dalok szövegeit. És ezzel a programok érdemi része véget is ért erre a napra. Hacsak nem nevezhető programnak a kincskeresés, ami végül is egész izgalmas fesztiválozós tevékenység bír lenni.

Másik Karesz, Juci, Dalma meg én járkáltunk fel-alá, amikor Juci talált egy fesztiválkártyát. A tulajdonosa elveszítette, úgy, hogy kétezer forintot még hagyott img_1103.jpgrajta. Aztán én is találtam egyet, amin ugyan nem volt pénz, viszont rögtön a váltóhely mellett a földön hevert egy újabb kártya. Nem bíztam benne, hogy akár párszáz forint is lesz rajta, de mint kiderült, több mint ötezer forint volt az egyenlege.

Hoppá! Ez azért szép összeg, így már visszajött valami az amúgy is olcsóbban vásárolt belépő árából. Dalma és én még mentünk néhány kört, én img_1105.jpgvérszemet kapva, ő meg irigykedve, de a sikersorozat megszakadt. Pedig ahol többszázezer ember megfordul, részeg fesztiválozók, magyarok és külföldiek, ott a széttaposott műanyagpoharak és eldobált cigis dobozok között, ha az ember kitartóan keres, ha pénzt nem is, de fesztiválkártyát vagy mindenféle értékes tárgyat azért találhat.

A sátornál pihentünk szokás szerint, hajnali három is img_1109.jpgelmúlt már, amikor hullafáradtan elindultam hazafelé. Hihetetlen, hogy a keresésnek mennyire a rabjává válhat az ember, már nem is a csajokat figyeltem, hanem a földön heverő tárgyakat, és tessék, nem sokkal a kijárat előtt még találtam egy jó kis fényképezőgépet is…

A HÉV-en megvolt a napi jócselekedet is. Egy lány ült velem szemben, mint később kiderült, Zsófinak hívták, és olyan mélyen aludt, hogy talán másnap estig nem is ébredt volna fel. A végállomásnál, a Batthyány téren felébresztettem, amiért nagyon hálás volt, aztán még együtt metróztunk egy darabig, és együtt röhögtünk, ahogy a hangosbemondó egyre hangosabban és ingerültebben kérte a magyarul nem beszélő külföldi fesztiválozókat, hogy hagyják már szabadon a biztonsági sávot. img_1119.jpgŐk persze még így sem értették a magyar szavakat…

A többiek előző napi strandolását megirigyelve szombaton már én is előre készültem egy kis fürdőzésre, és a lelkükre kötöttem, hogy szóljanak nekem is, ha indulnak. Ezúttal a Római fürdőt választották, HÉV-vel csak három megállónyira a Szigettől. Én a város másik végéből kicsit lassabban értem oda, de legalább odaértem.
img_1151.jpg
Az élményfürdő felüdülést jelentett a kánikulában, bár egyre felhősebb lett az ég. Szaunáztunk, a hetvenfokos hőségben kiizzadva sok méreganyagot, másik Karesz szerint túl sokat, aztán kipróbáltuk a black hole csúszdát is. Komolyan halálfélelmem volt, azon gondolkodtam, hogy az ember miért fekszik bele önszántából egy sötét lukba, ahonnan egy tekergős csőben lefelé csúszva hirtelen felgyorsul, semmit sem lát, aztán egyszer csak olyan lendülettel csobban a vízbe, hogy azt hiszi, mindjárt a medence img_1157.jpgtúlsó oldalának fog nekicsapódni. De azért megérte.

Egy kis pihenés a fűben, aztán fesztivál helyett az Auchan áruház, aminek a parkolójában szintén fesztiválhangulat uralkodott – sokan itt szerezték be a napi élelmet meg persze a hangulathoz szükséges alkoholmennyiséget, aminek egy részét helyben, másik részét a fesztivál területére becsempészve fogyasztottak el. Természetesen ezt tettük mi is img_1162.jpgJucival és másik Karesszal.

Pizzaszeletet a fesztiválhoz képest jóval olcsóbban lehetett kapni, és laktató is volt, a bor és az üdítővel szerényen ízesített vodka kombinációja pedig megalapozta a hangulatot az esti koncertekhez. Én a Hiperkarmát akartam mindenképpen látni-hallani, egyedül a társaságból. Visszamentünk a Szigetre, a sátornál még lazítottunk egy kicsit, aztán mire a img_1164.jpgkoncert elkezdődött, egészen furcsa állapotba kerültem. A kedvemmel semmi baj nem volt, a légszomjam leküzdésében meg néhány körülöttem álló kedves lány segített egy-egy korty sörrel vagy éppen üdítővel.

A Hiperkarma is hasonlóan katartikus élményt nyújtott, mint előző nap a 30Y, és utána annyira üresnek és kimerültnek éreztem magam, hogy muszáj volt visszamennem az éppen üresen álló img_1177.jpgsátorhoz, és aludni legalább egy rövid ideig. Csak úgy bezuhantam, és nem zavart még a két oldalról dübörgő techno sem. Aztán megjöttek a többiek és életre keltem, legalábbis kevésbé voltam halott.

Amúgy is úgy volt, ha már a tervezett három napot túlléptem, hogy a hétvégére kiköltözök a Szigetre, és hogy aludhatok is Juci és Karesz sátrában, mivel Anna hazament és felszabadult egy hely. Jól is jött a sátorban alvás, mivel az albérletem és a Sziget img_1180.jpgközötti majdnem egyórás ingázás naponta két alkalommal, meg a strand, az áruház, és a fesztivál színpadjai, sátrai és egyéb helyei közötti mászkálás elvették minden erőmet.

De azért Jucival még elmentünk Nemjuci koncertre, és ha valakinek ez nem lenne egyértelmű, a Nemjuci énekesnőjét természetesen szintén Jucinak hívják. Nem éppen visszafogott rockzene egy karizmatikus énekesnővel, tökéletes zárása a napnak, aztán tényleg alvás. Hajnalban felébredtem másik Karesz horkolására, de hát az ilyesmi benne van a pakliban.

Az időjárás viszont elég furcsán viselkedett. Nappal egész héten meleg volt, aztán késő délutánra mindig kellemetlenül lehűlt a levegő. Oké, augusztusban már rövidebbek a nappalok, közeledik a nyár vége, de az utolsó napra, vasárnapra teljes fegyverzetében img_1182.jpgtért vissza az igazi kánikula, égető napsütéssel, fülledt levegővel, éjszaka is kellemes meleggel.

Vasárnap reggel ébredezve először csak a pulcsit kellett levenni, aztán a pólót is, és kilenc óra után szaunává vált a sátor. Másik Karesszal az elsősegélyt kerestük, ő egy méhcsípés, én meg a lassan már sántaságot okozó vízhólyag miatt, de egyikünknek sem tudtak segíteni, így hát lerokkanva folytattuk a napot.
img_1189.jpg
A nap nagy részét lustálkodással, evés-ivással meg hasonlókkal töltöttük. Először az Auchannál kajáltunk, aztán a Szigetre visszatérve az ambient sátor előtt heverésztünk, majd megint Auchan, ekkor már jelentős mennyiségű alkoholbevitellel, és megint visszatérés a Szigetre.

Az egyetlen koncert, amire ezen az utolsó napon elmentünk, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, rövidebben a PASO koncertje volt. Juci, Karesz, img_1193.jpgNorbi, Dalma, Dani, Marci, sőt még egy óvári lány, Laura is csatlakozott. A PASO koncertjein mindig jó a hangulat, egy jó hangulatban lévő társasággal meg még jobb.

A nap végén, most már totálisan elfáradva megint csak a sátor és a különböző helyszínek között ingáztunk, próbálva kihasználni az utolsó éjszakát, de egyre több időt töltve a sátornál. Ekkor csatlakozott hozzánk szintén Mosonmagyaróvárról
img_1209.jpgmég egy Pauker-fivér, Jakab, aki nem nagyon hiányozhat semmilyen fesztiválról, még ha éppen Dániából is tér haza egy rövid időre.

A végén, amikor már mindenki kidőlt, amikor minden színpadon elhallgatott a zene, kivilágosodott, és egyre többen szedték a sátorfájukat, Jakival még tettünk egy kört, ittunk egy gyógysört, aztán reggelig beszélgettünk. Én délelőtt tízre értem haza, alvás nélkül, és m
img_1210.jpgég így is ébren töltöttem az egész napot, az álmosság helyett inkább az üresség érzése ellen küzdve.

Megint egy ideig nem találkozni azokkal a barátokkal, akik most összejöttek fesztiválozni, és megint visszatérni a hétköznapokba, bár az én esetemben munkanélküliként ennek nincs túl nagy jelentősége. Viszont sehol egy sátor vagy színpad, részegen fekvő emberek, vidám külföldiek, szeméthalmok, elhagyott kártyák, fűben ülés, és nem kezdődik semmilyen koncert, amiről le lehetne késni... Viszont lesz mire emlékezni, hogy néhány napig mennyire rohadt jó érzés volt ilyen szabadnak lenni.

 

A mappában található képek előnézete Sziget 2011