Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hollandia-Belgium, 6. rész

holland-belga-6--01-.jpgHazafelé

Hollandia-Belgium (6. rész)


A terv megvalósítása sikeresnek mondható, egy hétbe belesűrítve megélni azt, ami egy hónap feladata kéne, hogy legyen. Ilyesmit persze lehetetlen véghezvinni, de a maximumot azért nagyjából kihoztam belőle. A Hollandiában töltött szűk egy hét félnapos Belgiumba tett kitérővel kellőképpen sűrűre, kielégítően eseménydúsra sikerült.
holland-belga-6--02-.jpg
Egyáltalán nem mondhatom, hogy egy pillanatig is unatkoztam volna. Eindhoven és Tilburg érintésével jutottam el a vendéglátóimhoz Roosendaalba, aztán Szabolccsal Rotterdamba, majd Amszterdamba tettünk emlékezetes kirándulást, Hágába egyedül mentem strandolni, Antwerpenben és Brüsszelben pedig Katával és Szabival csináltunk rögtönzött városnézést.
holland-belga-6--03-.jpg
Szóval elég sűrű volt a program, és még mindig hátravolt majdnem másfél nap. A hazautazásom előtti napomon sem a pihenést választottam, legalábbis nem a passzív formáját. Ezúttal is a városnézésre, és egy közeli kisvárosra, Bredára esett a választás, ahol néhány nappal korábban, Amszterdamból visszafelé jövet már megfordultam egy rövid időre, és a többiek is mondták, holland-belga-6--04-.jpghogy érdemes megnézni.

Anita reggel iskolába vitte Milán, én meg erőt vettem magamon, hogy velük együtt korán felkeljek, és ne az amúgy egyre szükségszerűbbé váló alvással teljen el a fél napom. Milánt egy Roosendaal melletti kis falu általános iskolájába íratták be a család Hollandiába való kivándorlása után, amikor még azon a környéken laktak.
holland-belga-6--05-.jpg
Később költöztek csak Roosendaalba, és akkor már nem is akarták másik iskolába íratni, mivel itt egyetlen külföldről érkezett gyerekként hamar befogadták és megszerették, nemcsak a tanárok és az osztálytársak, hanem az idősebb diákok is. Maradt hát a kis falusi iskola ész ingázás reggelenként.

Milán kilencre ment suliba. Anita mesélte, hogy Hollandiában sokkal lazább és gyakorlatiasabb az oktatás, mint nálunk Magyarországon. A hollandok kevesebb lexikális tudással tömik tele a gyerekek fejét, és sokkal jobban koncentrálnak olyan hétköznapibb dolgokra, mint például a napi hírekre.

Meglepődtem azon, hogy Milánnak nincs iskolatáskája, legalábbis holland-belga-6--06-.jpgnem az a klasszikus, tankönyvekkel megpakolt, súlyos iskolatáska, szinte csak az otthon csomagolt szendvicseket vitte magával. Megálltunk a vasútállomásnál, ahol aztán felszálltam egy Bredába tartó vonatra.

Roosendaalból szinte pillanatok alatt odaértem Breda városába, aztán mivel esett az eső, egy darabig ki sem holland-belga-6--07-.jpgmozdultam a vasútállomásról. Szerencsére vittem magammal a laptopomat, így le tudtam foglalni magamat a reggelizésen és a kávézáson túl is, amúgy is rendet kellett tennem már a hatalmas mennyiségű fényképek között.

Az állomásról kilépve ismerős terep fogadott a mobil holland-belga-6--08-.jpgpiszoárokkal meg egy kanyarodó úttal, Amszterdamból visszafelé jövet, azon a bizonyos, nem éppen egyszerű éjszakán fordultunk meg errefelé Szabival. Bredában ugyanazt csináltam, amit a világ bármelyik pontján szoktam – csavarogtam és szorgalmasan fényképeztem.

A belvárost célba véve először egy szép kis parkon sétáltam keresztül – civilizációhoz hozzászokott ludak, tyúkok, nyulak mindenfelé. Közben elállt a már csak szemerkélő eső. Megkerestem a piacteret és a katedrálist, a fő nevezetességeket.

Breda kedves, hangulatos kisváros sok-sok régi épülettel. Ezen a borongós hétfői napon nem volt kimondottan nagy nyüzsgés, de a holland-belga-6--09-.jpgbelvárosi sétálóutcákon az éttermek, sörözők elé kipakolt asztalok és székek sokasága azért jelezte, hogy más alkalmakkor biztos nagyon él ez a város.

A Hollandiában mindenhol megtalálható Albert Heijn áruházlánc egyik boltjában vásároltam magamnak néhány dolgot – egészen pontosan háromszáztizenhatodszor mentem körbe a polcok között, mire sikerült papírzsebkendőt találnom. A hollandok állítólag nem fordítanak túl sok gondot az orrfújásra, ami jön, azt vagy lenyelik, vagy kiköpik…

A piactérről tettem egy jó nagy kerülőt, aminek a végén valahogy visszajutottam a parkba, onnan meg újra a piactérre – nem sok tervszerűséget vittem bele a városnéző sétámba. Amúgy napok óta a Szabitól kölcsönkapott hátizsákkal mászkáltam, aminek a cipzárja itt holland-belga-6--10-.jpgBredában mondta fel a szolgálatot. Kimondottan bosszantott a dolog, de szerencsém volt, hogy nem a városnézés előtt romlott el a cipzár.

Mivel laptop is volt nálam, nem mertem nyitott táskával mászkálni. Szerencsére egy közeli elektronikai boltban kaptam két nagy reklámtáskát, és a hátizsák tartalmát, meg persze magát a hátizsákot abban vihettem ki az holland-belga-6--11-.jpgállomásig. Mire Roosendaalba értem, újra elkezdett esni. A hazautazásom előtti napomra a bredai városnézésen túl nem is jutott már különösebb program.

Délután még Anitával és Szabival átmentünk bevásárolni egy közeli áruházba, a Plusba. Anitával beszélgettünk az árakról. Nekem úgy tűnt, hogy Hollandia sokkal drágább, mint Magyarország, legalábbis ami a tömegközlekedést vagy a vendéglátást jelenti, én ugyanis inkább ezt az oldalát ismertem meg az országnak.

Anita szerint viszont a bevásárlás magyar szemmel nézve is tűrhető, és ha azt vesszük, hogy Hollandiában sokkal jobban keresnek az emberek, akkor csak a szolgáltatásokra mondhatjuk, hogy igazán holland-belga-6--12-.jpgdrágák, de az itt élőknek még így is megfizethetők. Akinek mégsem, az utazzon vonat helyett autóval, és étterem meg söröző helyett egyen és igyon inkább otthon.

Este össze kellett pakolnom a cuccaimat, és megint jöttek a megszokott súlyproblémák – újra arra gondoltam, hogy biztos most is több nehezebb lesz a holland-belga-6--13-.jpgcsomagom a megengedett tíz kilónál. Már csak az Amszterdamban és a Brüsszelben vásárolt pólók, illetve egyéb kisebb dolgok miatt is.

Az időjárás meglehetősen barátságtalan lett a Benelux államokban való tartózkodásom végére. A hátsó udvar helyett ezúttal a nappaliban üldögélve ki-ki sörözött, borozott, mellette meg tévézett, vagy éppen szörfözött a világhálón. Aztán szép lassan mindenki lefeküdt aludni, először Milán, aztán Anita, Öcsi és István, majd én, végül Szabi.

Nem aludtam sokat, hajnalban pedig egészen korán fel kellett kelnem, hogy a szintén korán kelő István ki tudjon vinni a vasútállomásra. Még szerencse, hogy István bejött velem jegyet venni. Hajnalban ugyanis holland-belga-6--14-.jpgmég nem voltak nyitva a jegypénztárak, csak az automaták üzemeltek, így a helyi viszonyokat jobban ismerő István segítsége jól jött.

A hazautazásom nem tűnt egyszerű műveletnek. Bő három órával a gép indulása előtt kezdődött a tortúra. Roosendaalból vonattal Tilburgba, onnan öt perc átszállással tovább Eindhovenbe, az eindhoveni holland-belga-6--15-.jpgállomásról busszal a reptérre, és utána még a becsekkolás meg az ellenőrzés.

Ki lett centizve a dolog, de a gép korai indulása miatt nem lehetett volna kényelmesebben megoldani. Amúgy megint csak azt tudom mondai, hogy utazási rutin ide vagy oda, az efféle, sok átszállással terhelt utazások idején az embernek mindig van valami vágya, ami a „bárcsak” szóval kezdődik. Ebben az esetben odafelé és visszafelé is az volt, hogy bárcsak a repülőn ülnék már!

Nem mondhatom, hogy kellemes utam lett volna. Már Roosendaal után, a majdnem üres hajnali vonaton ülve észrevettem, hogy eltűnt a telefonom tartalék aksija, amit még Lengyelországban vettem annak holland-belga-6--16-.jpgidején a régi, gyorsan merülő aksi mellé. Mint később kiderült, a Szabinak visszaszolgáltatott hátizsákban maradt. Persze tartalék aksi nélkül is lehet teljes életet élni, de attól még nagyon bosszantott a dolog.

A tilburgi átszállással szerencsére nem volt gond, az eleinte kevésnek tűnő öt perc elégségesnek bizonyult, már csak azért is, mert az Eindhovenbe tartó járat ugyanarról a peronról indult, mint ahova Roosendaalból érkeztem. Az átszállás után viszont megint ideges lettem: nem értettem, hogy a bőröndöm miért akar folyton eldőlni.

Aztán rájöttem: a Hollandiába utazásom előtt vásárolt új bőrönd egyik támasztólába egyszerűen letörött, amit a törés pillanatában észre sem vettem – valószínűleg a lehető legszarabb minőségű műanyagból holland-belga-6--17-.jpgkészülhetett, azért volt viszonylag olcsó. Szóval rögtön az elején mínusz egy aksi, mínusz egy ép bőrönd.

Az idegeskedés folytatódott: Eindhoven vasútállomásáról kilépve rögtön meg kellett volna pillantanom a reptér felé közlekedő 401-es buszt, de hiába volt kiírva az indulás időpontja, a buszt nem láttam sehol. Kérdezősködni sem nagyon tudtam, mert bár az állomáson egyre csak gyülekeztek a népek, igazából nem volt kitől

Így hát amikor már vészesen fogyott az időm, jobb híján követtem azokat az embereket, akik egyszerre indultak meg egy felirat nélküli busz felé nagy csomagokkal, gurulós bőröndöket húzva maguk mögött. Ők biztos a reptérre mennek, gondoltam magamban, nem pedig a suliba tanulni vagy a gyárba dolgozni.
holland-belga-6--18-.jpg
Bár felirat nem mutatta, ez lett volna a 401-es járat. A sofőrtől azért megkérdeztem, biztos, ami biztos, tényleg az volt. Megkérdeztem azt is, hogy mégis hogyan vehetnék jegyet, mire a busz közepén álló automatához küldött. Pedig szűk egy héttel korábban még a sofőrtől lehetett jegyet venni…

A külföldi automaták pedig, ahogy azt már sokszor említettem, általában nem a barátaim – erre a masinára is csak ránéztem, és inkább hagytam a fenébe. Egyébként is úgy tűnt, hogy csak aprópénzt fogad el, nálam meg nem volt annyi apró, amiből kijött volna a jegy ára.

Onnantól kezdve viszont végig fostam, nehogy jöjjön egy ellenőr. A busz minden egyes újonnan felszálló utasában az ellenséget láttam megtestesülni. Persze nyilván kimagyaráztam volna, ha bliccelésen holland-belga-6--19-.jpgkapnak, volt már ilyen jellegű „sikerem” külföldön, de nem vágytam az újabb dicsőségre, főleg nem egy esetleges vereségre.

A jegyellenőrzést megúsztam, viszont a reptérre érve, a becsekkolás után a bőröndöm méretével kapcsolatos félelmeim beigazolódtak. Tizenhárom kiló a tíz helyett, a pultnál ülő csaj rázta is a fejét, hogy ez így bizony nem lesz jó. Szerencsére előre megterveztem, hogy mik azok a tárgyak, amiktől a szemembe szökő könnycseppek nélkül megszabadulhatok.

Először néhány régi zokni és alsógatya került kiselejtezésre, aztán az ezer éve kifakult fürdőnadrágom, majd az előző napon vásárolt papírzsebkendő-csomag egy része, ami az abszolút nélkülözhető holland-belga-6--20-.jpgkategóriába tartozott, és ki kellett dobnom néhány holland városról szóló ki füzetecskét is, amik ingyenes kiadványként kerültek hozzám, így az ő elvesztésük sem fájt túlzottan.

A kukába dobtam a feleslegessé vált beszállókártya-másolatot is, minden dekagramm számított. Végül magamra vettem még egy pulcsit, és készenlétbe holland-belga-6--21-.jpghelyeztem az esőkabátot, aztán amikor még így is harminc dekával nehezebb volt a bőrönd a kelleténél, a rajtam lévő Brüsszel-feliratú póló fölé egy Amszterdam-feliratú is előkerült a bőröndből.

Már csak húsz deka volt a többlet, de a kötelességtudó hölgy a pultnál még így sem akart továbbengedni. Aztán holland-belga-6--22-.jpga beszállókártyámra pillantva megkérdezte, hogy a WizzAirrel utazok-e, és mivel igen volt a válasz, már ha a kártyából nem derült volna ki egyértelműen, végül továbbmehettem a kapuk felé. Úgy látszik, a WizzAirnél belefért néhány dekagrammnyi „csalás”.

Innentől kezdve már csak egyetlen kellemetlenség akadt: holland-belga-6--23-.jpgsorban állva kellett várakozni elég hosszan, amíg a kaput ki nem nyitották. Nekem ez már csak azért is kellemetlen volt, mert két póló és két pulóver volt rajtam. Mögöttem egy nő amiatt mérgelődött, hogy az útlevél-ellenőrzésnél a hollandok nem értették meg, hogyan lehet valaki ukrán állampolgárként magyar nemzetiségű…

holland-belga-6--24-.jpgA gép tízperces késéssel indult némi légi korlátozás miatt, aztán a gyorsulás és a felszállás élvezetes pillanatai következtek. Ahogy odafelé, úgy most visszafelé is elaludtam a felhők fölé érve, és még maga a leszállás sem töltött el annyi izgalommal, hogy ébren tudjak maradni.

Budapestre érkezve elkezdett esni, majd hamar el is állt, és fülledt nyári meleg lépett az eső helyébe. Busszal Kőbánya-Kispest, onnan metróval a Ferenc körút, végül is sikeres hazajutás, és az élményekkel telítettség mellett az üresség érzése, meg némi sajnálkozás, hogy másnap megint dolgozni kell.

De legalább maximálisan tartalmasan töltöttem június első hetét, holland-belga-6--25-.jpgeljutva hét holland és két belga városba, alaposan kiélvezve a rendelkezésemre álló időt. A tiszta, rendezett és jólétben tobzódó Hollandia és Belgium után a busz ablakából a pesti külvárosokban éles kontrasztként hatott a kaotikus rendezetlenség, és a szürkeség, ami valahogy mégis izgalmas.

A magyarországihoz képest sokkal magasabb fizetés miatt nem véletlenül választja sok magyar is új hazájának Hollandiát vagy Belgiumot a többi rengeteg bevándorló mellett. Persze turistacélpontként sem volt utolsó, és nem is én lettem volna, ha nem kezdtem volna rögtön azon gondolkodni, hogy legközelebb hova, hogyan, kivel és mikor utazom majd…

______________________________________________________________________________________

szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Hollandia-Belgium, 6. rész