Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hollandia-Belgium, 4. rész

holland-belga-4--01-.jpgA majdnem főváros és a tengerpart

Hollandia-Belgium (4. rész)

A Hollandiába való szerdai megérkezésem után csütörtökön Rotterdamot, pénteken Amszterdamot jártuk meg Szabolccsal, szombatra pedig azt terveztük, hogy elutazunk Hágába, mivel aznapra jósolták a legjobb időt, és mindenképpen szerettünk volna kimenni a tengerpartra strandolni egyet.
holland-belga-4--02-.jpg
Volt még napi vonatjegyünk, de ezt végül csak én használtam fel, Szabi térde nem bírta tovább, Rotterdam és Amszterdam elég rendesen megviselte, kellett neki a pihenés. Ha viszont már ki volt fizetve a vonatjegy, és ha már igazi nyári kánikula volt, nekivágtam egyedül. Hága amúgy is a legfontosabb úti célok között szerepelt.

holland-belga-4--03-.jpgA többiek, Szabi, Anita, István, Milán, Öcsi és Kata egy közeli élményfürdőt választottak a strandoláshoz ezen a szombati délutánon, engem pedig kivittek az állomásra. Panaszra semmi okom nem lehetett, igazán szerencsés voltam, hogy ilyen jó időt fogtam ki erre a napra, meg úgy egyáltalán az egész hollandiai-belgiumi tartózkodásom idejére.
holland-belga-4--04-.jpg
Hága – vagy ahogy a hollandok írják, Den Haag, esetleg ’s-Gravenhage – Hollandia közigazgatási székhelye. Amszterdam a névleges főváros és a turizmus központja, Hágának pedig be kellett érnie a közigazgatási székhely címével, de nem csak ez az egyetlen funkciója – már csak a tengerpartja miatt sem nevezhető unalmas helynek.holland-belga-4--05-.jpg

Hága városa Rotterdam és Amszterdam között található, tehát átutazóban jártam már arrafelé. A három legnépesebb holland város, Amszterdam, Rotterdam és Hága, tucatnyi másik kisebb-nagyobb, egymással többnyire összeépült településsel együtt alkotják a Patkóvárost, aminek hollandul Randstad a neve. Ez a terület Hollandia legsűrűbben lakott része.holland-belga-4--06-.jpg

Úti célom felé haladva volt olyan, hogy a vonat kabinjában én voltam az egyetlen fehér ember. Hága sokszínű város, ahogy maga Hollandia is. Egy órás vonatozás után megérkezve a város központi vasútállomására, kihasználva a jó időt, rögtön a tengerpartot vettem célba. Közvetlenül az állomás épülete elől indultak a villamosok Scheveningenbe, holland-belga-4--07-.jpgHága tengerparti városrészébe.

A scheveningeni strand hosszan terül el az Északi-tenger partján. Az évszaknak megfelelően rengetegen napoztak, sőt a tenger hűs hullámaiba is sokan belevetették magukat. Nem is volt kérdés, hogy én is bemerészkedek a habokba, csak a táskámat féltem őrizetlenül a parton hagyni, de értékmegőrző híján végül muszáj volt.

Eszembe jutottak a régi emlékek, amikor a családdal Tunéziában, Sousse-ban, a Földközi-tenger partján nyaraltunk, amikor Ausztráliában, Sydneyben fürödtem meg a kellemesen langyos óceánban, meg amikor Lengyelországban, Gdańskban mártóztam meg a jéghideg Balti-tengerben.
holland-belga-4--08-.jpg
Az Északi-tenger vízének hőmérséklete Hága partjainál talán félúton volt a kellemes és kellemetlen között, az elején kicsit nehéz volt belemerülni, aztán pillanatok alatt meg lehetett szokni. Ahogy a parton hagyott táskámat figyeltem, egyszer csak hátba baszott egy jókora hullám, és gyakorlatilag ellepett a víz. Onnantól kezdve nem volt holland-belga-4--09-.jpgproblémám a vízhőfokkal, sőt egyáltalán nem tűnt hidegnek, meg is lepődtem, hogy még egy egészen kicsit sem fázok.

A fürdés utána napoztam egy ideig, aztán kerestem egy étkezdét. A parton sorakozó drágábbnál drágább éttermek mellett egy viszonylag holland-belga-4--10-.jpgolcsó büfében ettem halat sültkrumplival – tengerparton számomra ez kihagyhatatlan. Az ízek magukért beszéltek, a kiszolgálás csigalassúságú volt, ami csak azért zavart, mert a tengerpart-élményt letudva szívesen indultam volna hamarabb a belváros felfedezésére.

A scheveningeni strand amúgy épp olyan laza hely, mint amilyen egész Hollandia, a strandon szólt a zene, tele voltak az éttermek, az emberek, köztük jobbnál jobb csajok a napozóágyakban, fotelekben, kanapékon heverésztek, az egyik bár táncparkettjén pedig néhány pár táncolt is – már délután háromkor.

Miután egy kissé megégetett a nap, felszálltam a város központja felé tartó villamosra. A megállóban még az én nagyvárosi élethez szokott szemem számára is hatalmas holland-belga-4--11-.jpgembertömeg, teletömött villamos – ha valahol, itt aztán lehet bliccelni, gondoltam, és visszafelé nem is vettem jegyet, ha már odafelé olyan becsületes voltam.

A belvárosba érve leszálltam valahol, aztán csak úgy elindultam valamerre. Hiába szereztem egy térképet a strandon, a kisebb utcák neveit nem tüntették fel rajta, így aztán csak úgy céltalanul sétálgattam – templom, szökőkút, és persze itt Hágában is a Hollandiára jellemző csatornák hidakkal meg csónakokkal.holland-belga-4--12-.jpg

Az utcákon megint a kínai ételek jellegzetes szagát éreztem, nem is értettem, néhány kínai étterem hogy áraszthat magából ilyen mindent átható, erős szagot. Aztán egyszercsak megoldódott a rejtély: kilyukadtam a kínai negyed főutcájára. Nem tudtam, hogy Hágának kínai negyede is van.

Bár annyira nem volt meglepő a hágai kínai holland-belga-4--13-.jpgnegyed létezése, feketéket és arabokat is nagy mennyiségben láttam, Hollandia pedig közismerten a bevándorlók országa, főleg a török, marokkói, suriname-i és indonéz bevándorlóké, de Szabitól például sokat hallattam a lengyel vendégmunkásokról is.

Mit csinál az ember, ha külföldön jár, főleg, ha az illető betegesen imád írni? Rövid városnézés után internethelyet keres magának és ír. A billentyűzet püfölése után a vasútállomáson ki akartam próbálni az automata által működtetett vécét, persze nem kíváncsiságból, hanem szükségből.

A külföldi, angolul nem tudó holland-belga-4--14-.jpgautomatákkal szembeni félelmem beigazolódott – ötven centemet elnyelte a pénz, és az ajtó nem nyílt ki, így aztán kereshettem egy másik vécét egy klasszikus vécésnénivel. Mondtam neki, hogy már fizettem, de nem érdekelte, elkért újabb ötven centet, és nem is az összeg miatt bosszankodtam, csak úgy, talán megszokásból, mert hát mekkora hülyeség kétszer fizetni egy dolog miatt. És persze nem magam bosszankodtam: a vécésnénit szép magyaros káromkodással küldtem el a kurva anyjába.
holland-belga-4--15-.jpg
Hágából az odaúthoz képest egy kicsit lassabban jutottam „haza” Roosendaalba, majdnem másfél óra volt az út. Sikerült egy személyvonatra felszállnom, ami minden kis falu állomásán megállt. A többiek az élményfürdőben szerzett élmények, illetve Anita és István házassági évfordulóját megünnepelendő éttermi vacsora után otthon lazítottak.

A hátsó kertben üldögélve iszogattunk még egy darabig, ki-ki sört vagy bort, miközben nem is olyan messziről borzalmas holland mulatós sramli zene hangjai hallatszottak. Hága kipipálásával a szűk egy hétbe belesűríthető programok hollandiai részét nagyjából le is tudtam, vasárnapra Belgium lett volna terítéken, kirándulás családostól, aztán hajnalban jött egy nagy eső, és veszélybe sodródott a brüsszeli városnézés…

 

______________________________________________________________________________________

szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Hollandia-Belgium, 4. rész