Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hollandia-Belgium, 3. rész

holland-belga-3--01-.jpgFélelem és rettegés Amszterdamban

Hollandia-Belgium (3. rész)

Ha Hollandia, akkor egyértelműen Amszterdam. Aki Hollandiába érkezik, annak Amszterdamot látni kell. Szabi fájós térde miatt egy kicsit tartottam tőle, hogy egyedül kell majd mennem, pedig sok helyen jártam már egyedül a nagyvilágban, de mégis, a piroslámpás negyedről és a coffee shopokról híres Amszterdamba valahogy kellett a társaság.
holland-belga-3--02-.jpg
Szerencsére Szabi térde bírta még a rotterdami városnéző túra után is, így harmadik hollandiai napomon útba ejthettük Amszterdamot. Előre megvásárolt napi vonatjeggyel utaztunk, amely korlátlanul felhasználható bármelyik vonalon. Az útvonal egy darabig megegyezett az előző napival, átsuhantunk Rotterdam városán is, közben, még ha csak a vonat ablakából is, de láttam a világhírű rotterdami focicsapat, a Feyenoord stadionját, a De Kuipot, ami az előző napon valahogy elkerülte a figyelmemet.

Nem volt túl hosszú az út, Roosendaalból másfél órán keresztül utaztunk Amszterdamig, az előző napok utazásai és tisztességes mennyiségű alkoholfogyasztása, valamint a kevés alvás miatt kissé tompa aggyal. Érkezésünk után először is térképet kellett szerezni. A térképet egy térkép-automatából vásároltam, és kezdtem hozzászokni holland-belga-3--03-.jpgahhoz, hogy itt Hollandiában minden automata.

Amszterdamra mondják, hogy Észak Velencéje, a sok-sok hajó és csónak, a rengeteg csatorna, híd és sziget miatt. Maga a központi vasútállomás is egy szigetre épült. Az Amstel folyó partján épült város egy igazan különleges hely, ahol tényleg lehet látni fapapucsot viselő embereket, vagy olyanokat, akik az utcán vízipipáznak. Amszterdamban mindenféle nemzetiségű ember megtalálható, rengeteg a bevándorló, és persze rengeteg a turista.

Amszterdam Hollandia fővárosa, bár a közigazgatási székhely Hága. A legtöbb embernek Amszterdam jut eszébe Hollandiáról, és ha Amszterdam, akkor a kurvák meg a drogok, és csak utána minden más. Ott vannak például a múzeumok, a Rijksmusem, a Heineken Múzeum, a Szexmúzeum, híres holland festők, Rembrandt vagy Van Gogh múzeuma, holland-belga-3--04-.jpgAmszterdamban található az a ház, ahol a naplója által világhírű vált zsidó kislány, Anne Frank élt és bujkált a nácik elől, vagy például az Ajax futballcsapatának stadionja, az Arena.

De hiába a rengeteg kulturális érték, Amszterdam mégiscsak a liberalizmusáról híres. A vasútállomástól eltávolodva rögtön megcsapott bennünket a fűszag. Az utcákon hömpölygött a színes tömeg. Ajándékboltokkal, éttermekkel, sörözőkkel teli kis utcákon jártunk. Egy török büfében ettünk egy kebabot, jó kiadós ebéd volt, bár kicsit megcsúszva, nem éppen ebédidőben fogyasztottuk el. Aztán én pólókat vettem magamnak, és Szabi is bevásárolt szuvenírekből.

Mielőtt ide jöttünk, először úgy gondoltam, hogy jó lenne legalább egy holland-belga-3--05-.jpgéjszakát és legalább másfél napot Amszterdamban tölteni, de Szabi lebeszélt a drága szállásokról. Így viszont a többi program sűrűjében csak fél nap állt rendelkezésünkre Hollandia és a liberalizmus fővárosának megismerésére. Ettől egy kicsit féltem, fél napba nehéz belesűríteni bármit is, bár nem lehetetlen – az idő rövidsége miatti szorongás végig ott volt bennem.

A másik félelmem a blog írásával és alapvetően a történet elmesélésével volt kapcsolatos. Ha az ember Amszterdamban járva nem tép be, illetve ha nemet mond a piroslámpás házak kirakataiban hívogató lányok csábítására, akkor az a gáz, ha viszont igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat, akkor meg azért néznek rá ferde szemmel. De akárhogy is áll valaki ezekhez a dolgokhoz, Amszterdam mindenképpen izgalmas hely.
holland-belga-3--06-.jpg
Mivel nem volt túl sok időnk, úgy döntöttünk, hogy a múzeumokat kihagyjuk, és mivel Szabi térde nem volt a legjobb állapotban, úgy gondoltuk, a hajókirándulás tökéletes megoldás lesz – körbevisz a város kanálisain, láthatunk néhány érdekes helyet, és még el sem fáradunk, vagyis Szabi nem erőlteti meg túlságosan a térdét.

holland-belga-3--07-.jpgA száz nevezetességet érintő hajóút látványos volt. Az épületek az északi kikötővárosokra jellemzően szalagszerűen egymás mellé épített keskeny, magas házak, némelyikük láthatóan ferdén állva. A kikötött hajók, csónakok közül sokat lakásra alkalmassá tettek. A kanálisok partjain biciklik minden mennyiségben, vastag láncokkal a korlátokhoz, tárolókhoz, oszlopokhoz lakatolva.

Elhaladt mellettünk jónéhány szembe jövő csónak, bennük fiatalok és idősek, lazán üldögélve, élvezve a napfényt, sört vedelve vagy éppen bort kortyolgatva. Mintha az egész város azért épült volna, hogy lazíthassanak, kikapcsolódhassanak az emberek, mintha senkinek az égvilágon semmi más dolga nem lenne a pihenésen kívül.

holland-belga-3--08-.jpgA hajóút után azért gyalog is nekivágtunk a városnak. Amszterdam belvárosában élmény végigmenni bármelyik utcán. Kínai éttermekből áradnak a jellegzetes édes-savanyú illatok, turisták ülnek ki a kocsmák elé sörözni kicsi székekre, padokra, szivárványszínű zászlók hirdetik a meleg párok lakóhelyét, akik gond nélkül sétálhatnak kézenfogva.

Egy óriási hajó formájú épületet, a Nemót vettük célba. holland-belga-3--09-.jpgNem a benne működő múzeumot akartuk megnézni, csak egy sört akartunk inni a teraszán, de mire nagynehezen odaértünk, éppen bezárt. Így aztán kerestünk egy másik sörözőt, az új piactéren ültünk ki egy zsúfolt teraszra – nagyon kellett már az a fejenként két üveg folyékony kenyér. Szabi hiába kért jeget a térdére, a pincér srác le sem szarta a kérését…

holland-belga-3--10-.jpgFél napba tényleg nem sok minden fér bele, ha az ember egy Amszterdam kaliberű várossal szeretne megismerkedni. A múzeumok nem fértek bele, sok minden kimaradt, de a piroslámpás negyedet semmiképpen nem lehetett kihagyni. Bár éjszakára úgysem maradtunk volna, mivel legkésőbb az utolsó vonattal vissza kellett érnünk Roosendaalba, a piroslámpás negyed éppen késő délután kezdett holland-belga-3--11-.jpgéledezni, így aztán nem maradtunk ki a jóból.

Élő pornó show-t hirdető klubok, sztriptíz bárok, szex shopok, és persze a bordélyházak. A szűk sikátorokban, az egymás mellett álló piroslámpás házak üvegajtóin át integettek, hívogattak a lányok, némelyikük ki is nyitotta az ajtót, beszédbe elegyedve a bámészkodókkal. Még egy magyar csajt is hallottunk, miközben éppen telefonált. A holland-belga-3--12-.jpgpiroslámpás negyed sikátorai közül néhány annyira szűk, hogy egy igazán kövér ember talán nem is tudna végigmenni rajtuk.

Ami a hölgyeket illeti, bőséges a választék – szőke, barna és fekete, sovány és kövér, fehér, fekete és ázsiai. Az érdeklődők is vegyesek, nemcsak egyedül és csoportosan nézelődő fiatalabb és idősebb férfiemberek, de például párok is. Sétáltunk, nézelődtünk, holland-belga-3--13-.jpgközben fűszag terjengett mindenhol – Amszterdam nem való a konzervatív erkölcsűeknek.

A piroslámpás házak előtt sokan csak nézelődnek, mintha a város bármelyik másik nevezetességet tekintenék meg – ebben az esetben csak az a különbség, hogy a művésznőket szigorúan tilos lefényképezni. Mások nem egyszerű turista módjára viselkednek, hanem célirányosan érkeznek a kirakatok elé, szóval kimondottan dugni szeretnének, vagy ha holland-belga-3--14-.jpgnem is ez volt az terv, elcsábítják őket a nem éppen túlöltözött hölgyek.

Voltak utcácskák, amiken többször is végigsétáltunk Szabival. Nekem egy bolgár lány tetszett a legjobban, Juliának hívták. Panaszkodott, hogy mostanában nem megy az üzlet, mindenki csak drogozni érkezik Amszterdamba. holland-belga-3--15-.jpgAki viszont szexre vágyik, garantáltan nem csalódik – az ember végignézi a kínálatot, kiválaszt egyet a lányok közül, belép a kis helységbe, a függönyt behúzzák mögötte, kifizeti az ötven eurót, aztán irány az ágy – egy menet húsz percnél nem tart tovább.

holland-belga-3--16-.jpgA piroslámpás negyed után a szintén a közelben található füves utcát vettük célba. Öt euróért már lehet kapni egy jointot a coffee shopokban, és bár mindenki tudja, hogy itt ez teljesen legális, mégis olyan furcsa, hogy az embereket ugyanúgy szolgálják ki fűvel, mintha más országban whiskyt, vodkát vagy éppen pálinkát kért volna. Utcai árusok is akadnak bőven, de az elővigyázatosabb turisták inkább a coffee shopokat részesítik előnyben.

Amszterdam mindenkire mást hatást gyakorol. Amikor az állomásra akartunk visszatérni, én lazán, vidáman, ésholland-belga-3--17-.jpg elégedetten lépkedtem Szabi mellett, aki viszont egyre jobban kezdett el izgulni amiatt, hogyan is jutunk haza. Azt mondta, tudja az utat, de mégsem tudta, így egy kicsit eltévedtünk, és a vasútállomás helyett Amszterdam egyik híres terén, a Dam téren lyukadtunk ki.

Igazából csak rossz irányba indultunk el, kerülővel eljutva a vasútállomáshoz. Ott aztán a menetrendet hosszasan böngészve sem találtunk Roosendaalba tartó vonatot. Megkérdeztem az információt – a következő járat elég későn indult. Szabi hazatelefonált, az internet segített, az otthoniak találtak megoldást! El kellett utaznunk Rotterdamig, ahova késes miatt éppen akkor érkezett meg egy másik, Roosendaalba tartó járat.holland-belga-3--18-.jpg

Micsoda szerencse, a vonat késése pont kapóra jött nekünk a rotterdami átszállásunkhoz! A vonaton ülve zenét hallgattam, sőt énekeltem is, és a nálam lévő ásványvizes palackon üldögélő, manókra emlékeztető kis figurákat nézegettem. Szabi nagyon szomjas volt, közben folyamatosan parázott a hazaérkezés miatt, és rám szólt, hogy ne énekeljek olyan hangosan. Én meg bíztattam, hogy hallgasson ő is zenét, attól majd megnyugszik.holland-belga-3--19-.jpg

Rotterdamba megérkezve Szabi egy automatából vásárolt még két üveg ásványvizet, aztán amikor elindultunk volna a négyes vágányhoz, még éppen láttuk elsuhanni a Roosendaalba tartó vonatot… Lekéstük, bár ha nem álltunk volna meg ásványvizet venni, talán akkor is lekéstük volna.

Így aztán Rotterdamban maradtunk az éjszaka kellős közepén. Újabb telefonálás, újabb ötlet, most a kettes vágányt kellett megkeresnünk. Azt a bizonyos kettes vágányt hosszasan kerestük az egyes vágány és a hármas vágány holland-belga-3--20-.jpgközött, a logika legalábbis azt diktálta, hogy valahol ott kell lennie. Aztán kiderült, hogy nem mi vagyunk a hülyék: kettes vágány valóban nem is létezett!

A megoldás az volt, hogy végül egy másik járattal Breda városáig vonatozunk, az meg már viszonylag közel van Roosendaalhoz, és a többiek kijönnek majd elénk. A Bredába tartó vonat szerencsére egy valóban létező vágányról, a négyesről indult. Az indulás előtt megmutattam Szabinak az ásványvizes palackon ülő manószerű figurákat. Szabi úgy látta, hogy négy kezük van.

Bredába érve az állomásról éppen kiléptünk az utcára, amikor az állomás elé begördült egy autó, benne István és Kata, akik aztán hazafuvaroztak minket, közben nagyokat nevetve rajtunk…

_______________________________________________________________________________________

szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Hollandia-Belgium, 3. rész