Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hollandia-Belgium, 1. rész

holland-belga-01.jpgIrány Hollandia!
 

Hollandia-Belgium (1. rész)


A feladat szép volt: egy hétbe belesűríteni azt, amit csak hónapok alatt lehetne megvalósítani. A külföldi utazásról vallott nézeteim szerint a klasszikus turistáskodásnál többet ér, ha az ember a szó igazi értelmében él az adott országban, a lakosság részévé válik, nem csak a szállása és a kihagyhatatlan látnivalók jelentik az élményeket. Egy hét alatt nehéz egy idegen országbanholland-belga-02.jpg úgy élni, mintha a hazánk lenne.

Ausztráliában három hónapot éltem, Lengyelországban szintén, és egy-egy barbecue-party, esküvő, fesztiválozás, éjszakai villamosozás, házibuliban lerészegedés, vagy csak egy busz lekésése, egy idegen városban való ráérős, céltalan bolyongás, esetleg a közértben való vásárlás simán felér egy ötcsillagos szállodában való gondtalan kikapcsolódással. A repülés, vonatozás, vagy a buszozás élménye ugyanúgy, mint mondjuk a helyiekkel való ismerkedés, a bulizás vagy a holland-belga-03.jpgcsajozás. És persze az írás meg a fényképezés.

Ha az ember külföldre megy, megkérdezik tőle, hogy tanulni, dolgozni vagy nyaralni megy, szerencsét próbál, vagy a rokonait, ismerőseit látogatja meg. Én máshogy álltam hozzá az utóbbi időkben a külföldi utazásaimhoz – a külföldi utazás célja maga a külföldi utazás, legyen bármi is az apropója. Számomra az utazás célja maga a történet megélése, és a történet elmesélése másoknak és saját magamnak.

holland-belga-04.jpgHogy megkíméljem az olvasót, vagy hogy ne veszítsem el rögtön az elején, már ha egyáltalán olvassa valaki, nem kezdem el felsorolni, hogy az ismerősi körömből hányan, mikor és milyen módon jutottak el Hollandiába, viszont egyetlen nevet meg kell említenem. Goda Szabolcs barátomról van szó, aki több mint két éve költözött ki Mosonmagyaróvárról Roosendaalba, követve nővérét, sógorát és unokaöccsét, hogy szerencsét próbáljon.

holland-belga-05.jpgSzabi a szülőváros mellett a biztos állását hagyta ott, és a bő két év során mindenféle munkája volt. Zárakat cserélt, árufeltöltött, csomagolt, futószalag mellett állt, sőt pár napig kukásként is dolgozott – amit éppen a munkaközvetítők találtak neki. Közben folyton küszködött a honvággyal.

Én nem dolgozni, nem szerencsét próbálni, csak kirándulni, mentem Hollandiába. Világot látni. Roosendaalban Szabinál és családjánál, meg persze holland-belga-06.jpgmás holland városokban – Amszterdamban, Rotterdamban, Hágában, Eindhovenben – terveztem eltölteni szűk egy hetet, átruccanva a szomszédos Belgiumba, elsősorban Brüsszelbe, Antwerpenbe.

A repülőjegy nevetségesen olcsó volt, hatezer forint oda, ami főleg a magyarországi tömegközlekedési árakhoz képest tűnik kevésnek. Egy Budapest-Eindhoven repülőút ára a WizzAir légitársaságnál mindössze a kétszeresébe került egy Budapest-Mosonmagyaróvár vonatjegynek, persze akciós volt és éppen időben foglaltam, de a tanulság az, hogy a világutazónak nem feltétlenül milliókra van szüksége.

Az utóbbi években hiába repültem át a fél világot, tajvani kitérővel, hogy eljussak Ausztráliába, hiába utazgattam Ausztrálián belül is viszonylag sokat, meg aztán később Lengyelországban és Csehországban, és rengetegszer egyedül, hogy aztán amolyan nagy utazónak holland-belga-07.jpgnevezzenek sokan, azért ez a jóval kisebb lélegzetvételű holland-belga kaland is nem elhanyagolható mennyiségű izgalommal töltött el.

Izgalom, idegeskedés. Időpontok, jegyfoglalás, pénzváltás, az út megtervezése, és persze a poggyász mérete. Egy csomó para, kellemetlen érzések a gyomor tájékán, jajj, csak nehogy lekéssem, nehogy otthon hagyjam, nehogy sokat kelljen fizetni. Ami a poggyászt illeti, egy hetes utazásra eszem ágában sem volt borsos árat fizetni a csomagért, maradt a maximum tíz kilós kézipoggyász.

Azért ha a ruhák és az utazáshoz nélkülözhetetlen használati tárgyak bepakolásával okosan bánik az ember, könnyű a határon belül maradni, de én mindenképpen vinni akartam a laptopomat is, mert aki ír, fényképez és honlapot szerkeszt, az nem bír meglenni a saját kis gépe nélkül. Persze annak idején, amikor Ázsiában és Ausztráliában jártam, még nem is volt laptopom, csak holland-belga-08.jpgrepterekről, bevásárlóközpontokból és internetkávézókból, ékezetek nélküli billentyűzeteken gépeltem be az élménybeszámolókat, de Lengyelországban már nélkülözhetetlen része lett a tudósításaimnak a laptop.

Az utazás előtti mélypontok az utolsó munkanapomon jöttek, alig tudtam már a feladatomra koncentrálni a munkahelyemen. Ráadásul az utazás előtt nem sikerült kialudni magam, nem mintha nagy utazások előtt sokat szoktam volna aludni. De most a Budapestről holland-belga-09.jpgEindhovenbe tartó gép reggel hat órai indulása azt jelentette, hogy kényelmes tempó esetén hajnali egy és kettő között már illene felkelnem.

Ez az időpont hosszabb alvás utáni felébredésként nálam nehezen értelmezhető, talán csak percekre merültem félálomba, a többi álmatlan forgolódás volt. Negyed háromkor kivonszoltam a gurulós bőröndömet a Nagykörútra, éppen felszáradt az eső – holland-belga-10.jpgnyári zápor utáni párás forróság, június első napja. Elvillamosoztam a Nyugatihoz, ott vonatra szálltam, a vonat meg kivitt a reptérre.

Persze könnyebb és elegánsabb lett volna, ha kilépek a lakásomból, hívok vagy csak úgy lazán leintek egy taxit, és csak annyit mondok a taxisnak, hogy „a reptérre”, aztán a kezébe nyomok egy ötezrest, és felszállok az első osztályra, de a történet már ott megbukott, hogy nem holland-belga-11.jpgsaját lakás, hanem albérlet, és ebből következően tömegközlekedés, meg olcsó fapados járat. Szóval kaland.

A Ferihegyi reptér egyes terminálja még csak éledezett. Volt időm bőven lemérni a csomagom súlyát – tizenegy és fél kiló. A rutinos utazó ilyenkor magára vesz még egy pulóvert meg egy esőkabátot, nyár ide vagy oda, és a fél literes ásványvizes palack nélkül máris csak tíz és fél, az meg tűréshatáron belüli. Egyre növekvő tömeg, becsekkolás, éhség.

Hiába kajáltam indulás előtt, éhes lettem. Tudom, okosabb lett volna csomagolni egy szendvicset, de gondoltam, hogy az biztos megmarad, a gépre meg úgysem viszek kaját, szóval no szendvics, viszont növekvő éhség, aminek úgy sikerült véget vetnem, hogy vásároltam egy zacskó kekszet. Négy darab keksz háromszáz forintért – holland-belga-12.jpgennyit arról, hogy mit ér a rutin.

Sikerként könyveltem el viszont, hogy sikerült egy ablak melletti ülést szereznem, pedig amikor ez megtörtént, már egy buszra való utas felszállt a gépre. Megvolt az évek óta nem érzett gyorsulás- és felszállásélmény, és a nagy fáradtság, kimerültség ellenére, vagy inkább az emiatt érzett kómás állapotnak köszönhetően egy kicsit olyan álombelinek tűnt Budapest felülről, a Dunával, a Margitszigettel, a Kiskörúttal meg a Gellértheggyel.

És utána a felhők, mintha az örök hó birodalma felett repülne a gép. Aztán kevesebb mesebeli izgalom holland-belga-13.jpgkövetkezett, annak rendje és módja szerint elaludtam. Az egész út két óránál rövidebb ideig tartott, ennyi még éppen kibírható volt az intim szférát sértően szűkre tervezett ülésben. Reggel nyolc előtt landolt a WizzAir fapados járata Eindhoven modern repterén.

Valamiért nem tudtam netezni a saját gépemről, a fizetős gépekhez meg nem volt türelmem aprópénzt váltani, pedig a reptérről írt rövid üzeneteknek megvan a varázsa. Fogtam magam, és busszal bementem Eindhoven belvárosába. holland-belga-14.jpgA buszon sok fiatal ült, vidámak és nagyon hangosak voltak.

Nem véletlenül mondják, hogy a holland nyelv olyan, mintha részeg angol tengerészek próbálnának németül beszélni. A holland egy kicsit német, egy kicsit angol, egy kicsit talán francia is, és hogy egy másik hasonlattal éljek, kicsit olyan, mintha egy csomó náthás, éppen turházni készülő ember beszélgetne egymással.

Szerencsém volt az aznapi tervek megvalósításával, hogy bejárjam Eindhoven belvárosát és megnézzem aholland-belga-15.jpg PSV focicsapatának stadionját. A bőröndöt egy automata csomagmegőrzőben helyeztem el – ez nálam külföldön egy kicsit mindig parás, mert a gép nem ember, de a városnézéshez nem feltétlenül a legpraktikusabb a tíz kilós poggyász cipelése.

Láttam egy nőt, aki simán bebiciklizett az amúgy kulturált vasútállomás épületébe, ami mellett amúgy hatalmas méretű biciklitároló található - a kerékpárok iszonyatos mennyiségén és kultikus szerepén nem lepődtem meg, Hollandia holland-belga-16.jpgerről is híres a szélmalmok, a fapapucsok és a tulipánok, na meg az amszterdami piroslámpás negyed és a legális füvezés mellett.

Az információs irodában kértem egy térképet, hogy eligazodjak, aztán ennem is kellett már valamit. Itt következett az első megdöbbenés – hiába van Eindhovenben is, ahogy bárhol a világon junkfood-paradicsom, Burger King, McDonald’s meg KFC, a helyiek mellett a helyi viszonyokat nem ismerő fáradt és éhes utazók számára, egyik sem nyitott ki tíz óra előtt, sőt…holland-belga-17.jpg

Mit tehettem? Városnézés éhesen… Az információs irodában kapott térképen kijelöltek egy sétaútvonalat a várost megismerni kívánók számára, és hát kalandok ide vagy oda, gondoltam, követem ezt az útvonalat, ne csak úgy céltalanul bolyongjak, ha már Eindhovenben vagyok, lássam a város nevezetességeit is.

A központi fekvésű Eindhoven, bár nem nevezhető világvárosnak, majdhogynem kihalt volt a kora délelőtti órákban. És kimondottan hűvös, sőt hideg, főleg ahhoz képest, hogy a pesti kánikulából holland-belga-18.jpgérkeztem. Pedig a nap itt is forrón sütött, mégis fáztam. Egy helyi újság tizenkilenc fokot jósolt, ami így is tűrhető volt a tengerparti városok tizenhét celsiusával szemben.

Az egyik, amúgy kulturált sétálóutcában hegyekben álltak a teli szemeteszsákok, szinte minden második üzlet előtt – aztán éppen jött egy kukásautó. A turistaútvonal többek között egy modern építmény, a Blob mellett vezetett, át a Dommel folyón, a Van Abbemuseum és a Catharina templom érintésével. Eindhoven nekem elsőre egy kicsit sterilnek tűnt, aztán egy mindenféle extra nélküli pofás kis városnak, ami végül is délre megtelt élettel és nyüzsgéssel.

Hallottam magyar szót is, egy komplett futsalcsapat utazott a gépen, aztán a városban is lépten-nyomon beléjük botlottam, de nem volt kedvem haverkodni velük, hogy jééé, hát ti is magyarok vagytok – néhány órája, Pesten sem vettünk volna tudomást egymásról.
holland-belga-19.jpg
Végül a gyorséttermi kajálásnak is eljött az ideje. A Meki vécéjében a „niet roken” felirat akár azt is jelenthette volna, hogy nem szabad rókázni, de elárulom a hollandul nem beszélő kedves olvasóknak, a tiltás a dohányzásra vonatkozott. Egy kávét is ittam a piactéren, ahol a Philips egykori igazgatója, Frits Philips szobra áll, aki többszáz zsidó életét mentette meg a második világháború idején.

Megkerestem a Philips-stadiont is, azt a helyet, ahol az utóbbi években a holland közönség hétvégenként egy magyar srác, Dzsudzsák Balázs beadásainak meg góljainak tapsolt. A PSV stadionja külsőre impozáns aréna, belülről meg nem láttam, csak a klub ajándékboltjába tettem be a lábam egy kis nézelődés erejéig.

Aztán még egy plázába is benéztem, hátha felfrissíthetem a ruhatáramat, lecserélve néhány régi és nehéz darabot újakra és könnyűekre, meg persze olcsókraholland-belga-20.jpg, de vagy az ár, vagy a minőség nem nyerte el a tetszésemet. Utána már csak a vasútállomáson lézengtem, aztán vonatra szálltam, és elindultam Roosendaal felé.

A vasútvonal mellett megművelt földek, ültetvények, halastavak, öntözőberendezések, traktorok, istállók, juhok, szarvasmarhák meg lovak – Hollandiában virágzik a mezőgazdaság, elég komolyan nyomatják ezt a nemzetgazdasági ágat. Az ország egész területe síkság, sőt egy része a tengerszint alatt van.

Az egymással szorosan együttműködő kis Benelux államok, azaz Hollandia, Belgium és Luxemburg terülte összesen nincs akkora, mint Magyarországé, viszont Hollandia és Belgium lakossága is nagyobb. Persze nem csak ebben járnak előttünk – az árak hiába magasabbak, a fizetések még inkább, egyértelműen könnyebb a megélhetés.

Roosendaalba menet át kellett szállnom Tilburgban, és nem is én holland-belga-21.jpglettem volna, ha nem állok meg egy kicsit szétnézni ebben a számomra ismeretlen kisvárosban. Az „egyszer élünk” elvet követve, a díj ellenére ezúttal is betettem a csomagomat a megőrzőbe, hogy a súlytól megszabadulva lazán sétálgassak az egyre erősebb napsütésben, és igyak egy sört egy kocsma teraszán.

Az első tilburgi élmény egy fatális véletlen – a munkaadóm anyacégének, a Teleperformance-nak található egy részlege holland-belga-22.jpgTilburgban is, éppen a cégtábla alatt sétáltam el, csak hogy idegenben se feledkezzek meg az otthoni munkámról… Tilburg történelmi belvárosa Eindhovenénél is takarosabb, régi épületek, kiülős sörözők, hangulatos sétálóutcák.

A nagy kínálat bevonzott egy sajtboltba, ahol pofátlan magyar turista módjára csak a sajtkóstolásban vettem részt, vásárolni nem vásároltam. Sört viszont ittam egy étterem teraszán, egy kis üveges belga Jupilert két holland-belga-23.jpgeuróért, finom volt, jól csúszott, és tényleg csak a hangulat kedvéért – nem a magyar szemmel ijesztő ár-érték arány győzött meg.

Az, hogy ez az egyetlen pohár sör két euróba került, abszolút jónak számít Hollandiában. Magyar pénzbe átszámolva ötszáznegyven forint, amiért elegánsabb helyeken is inkább egy korsót kap az ember. Persze utazásnál néha el kell felejteni holland-belga-24.jpgaz otthoni árakat, és zárójelbe kell tenni a nagy spórolást.

Látnivalók Tilburg városában a templomok és más régi épületek persze, de ami igazán Hollandia: egy leselejtezett kerékpár a szökőkút medencéjében. Nem ám pénzérmét kell a kútba dobni, az túl közhelyes – Hollandiában a bicikli a menő.

Néha sokáig bírom alvás nélkül, de a Roosendaalba tartó vonaton elaludtam, és csak a végállomáson ébredtem fel. Vendéglátóim kijöttek elém a vasútállomásra, aztán haza is fuvaroztak. Roosendaal külvárosában a sok teljesen egyforma lakóház közül az egyik teljesen egyforma lakóházban élnek, Szabolcs barátom, a nővére, Anita, az ő férje, István, tízéves kisfiuk, Milán, illetve István testvére, Öcsi. A kis hátsó kertben pedig Süti, a görögteknős.

Kedves vendéglátásban holland-belga-25.jpgvolt részem, nem is éreztem magam különösebben kimerültnek – sörözés, vacsora, aztán megint sörözés. Késő estig kint ültünk a kertben, és bár a végén megint kellemetlenül hűvös lett, inkább arra csodálkoztam rá, hogy errefelé csak éjjel tizenegyre lesz teljesen sötét.

Anita szerint sokkal nyugodtabb, anyagilag biztonságosabb az életük itt Hollandiában, még úgy is, hogy az elején, négy évvel korábban borzasztóan nehéz volt a semmiből elkezdeni az új életüket – most már el sem tudná képzelni, hogy visszaköltözzenek holland-belga-26.jpgMagyarországra. Milán már holland nyelvű tanárok és osztálytársak között kezdte az általánost, de a család tagjai egymás között magyarul beszélnek. Bár azért becsúszik néhány holland szó is.

Éjjel mindenki szépen sorban kidőlt, és ki maradt ébren a legtovább? Hát perszehogy én, akinek már alig lett volna szabad élnie – kedden még dolgoztam, nem aludtam semmit, szerdán pedig egész nap utaztam, Budapestről indulva repülővel Eindhovenbe, onnan meg vonattal Tilburgon át Roosendaalig. Volt mit megírni, aztán fényképekkel gazdagon illusztrálva feltölteni a honlapra…

 

 

 

______________________________________________________________________________________

szöveg és fotó: Szarka Károly

 

A mappában található képek előnézete Hollandia-Belgium, 1. rész