Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fiktív Kft.

Hát ez úgy történt, hogy az egyetemen kellett írnunk egy esettanulmányt arról, hogy szerintünk hogy kell vezetni egy vállalatot. A szövegen látszik, mennyire vettem komolyan. Amúgy szerintem társadalomkritika. Vagy a társadalomkritika kritikája?


2007

Fiktív György éppen tizenöt éve alapította meg a Fiktív Kft-t. Nem volt könnyű végigküzdeni ezt a tizenöt évet, és ma sem egyszerű évről évre magasabb nyereséget produkálni. Az öreg Pista bácsi, az egyik műszakvezető mondja is neki mindig, hogy az előző rendszerben, amikor még a traktorgyárban dolgoztak, sokkal könnyebb volt. Sokkal kényelmesebb volt a tempó, de még mielőtt folytatná a múltidézést, Gyuri sokadszor is elmagyarázza neki, hogy azok az idők már elmúltak, és hogy miért múltak el. Az öreg ezután pár napig nem is sírja vissza a régi rendszert.

Gyuri persze nem politizál a munkahelyén. Pedig megvan a véleménye a politikáról, a politikusokról, a vizitdíjról, a tüntetésekről, kormányról és ellenzékről, de úgy gondolja, egy tulajdonos-vezérigazgató ne hangoztassa a pártszimpátiáját az alkalmazottai előtt. A kocsmában, a Vigyorgó Presszóban persze sokat politizálnak a haverokkal. Vagyis inkább politizáltak, mert Gyuri egyre ritkábban jár oda. Nem azért, mert az asszony nem nézi jó szemmel, ha hajnali háromkor ér haza, egyszerűen csak tulajdonos-vezérigazgatóként nem teheti meg, hogy másnapos legyen. Még hétvégén is csak ritkán, vagy inkább soha. Ha régen elkezdtek inni a cimborákkal, nem nagyon volt megállás, és másnap mindig használhatatlan volt. Amikor még a traktorgyárban dolgozott – éppen Pista bácsi beosztottjaként –, egy-egy ilyen nap belefért, és különben is, voltak ott elegen, ha valamit elrontott, mindig akadt valaki, aki kijavította a hibáit.

Most, a Fiktív Kft. tulajdonos-vezérigazgatójaként csak magára számíthat. Persze vannak nagyon jól képzett mérnökei, műszakvezetői, de a felelősség az övé. Ha valaki sorozatosan hibázik, akkor nincs mese, ki kell rúgni. Szegény Jenőt is kirúgta annak idején, pedig együtt nőttek fel, együtt jártak iskolába, egy csapatban fociztak és a traktorgyárban is ugyanabban a részlegben dolgoztak annak idején. A legjobb barátok voltak. De Jenő a Fiktív Kft-ben nem találta a helyét, lusta volt, lassú volt, hibát hibára halmozott. Mindig arra számított, hogy Gyuri kivételezni fog vele, de Gyuri képes félretenni a barátságot, ha a cégről van szó. Jenő azóta sem bocsátott meg neki. A legjobban az fáj neki, hogy a traktorgyárban annak idején Gyuri is sokat hibázott, és Jenőt olyan hibák miatt rúgta ki, amiket régen ő maga is elkövetett. Még szerencse, hogy Marika, Gyuri felesége nem dolgozik a cégnél. Pedig képesítése alapján vezethetné a humán osztályt. De Gyuri ragaszkodott hozzá, hogy ne keverjék össze a munkát a magánélettel.

Sokak szerint minden másban az asszony dönt. A beosztottak csodálkozva nézik, amikor a Tescoban Marika pakolja le a polcokról a különböző élelmiszereket, Gyuri meg engedelmesen tolja utána a bevásárlókocsit, vagy amikor sétálnak a városban, és Marika meglát egy drága ruhát vagy ékszert, Gyuri mindig megveszi neki. De mostanában ritkán sétálgatnak. Marika el akar válni. Ez a válás már akkor felmerült, amikor Marika szerint Gyuri megcsalta őt a titkárnőjével, Bözsikével. Gyuri persze tagadta ezt, a titkárnő is, szemtanúk meg nem voltak, így az igazság talán már soha nem derül ki. De ezt az ügyet már régen elfelejtették. A szomszéd, özvegy Schwarzenbergerné szerint Marika azért akar válni, mert Gyuri múlt hét csütörtökön romlott parízert adott Morzsi kutyájuknak, aki emiatt elpusztult. Az igazi indok viszont az, hogy Gyuri, bár mindent megvesz neki, soha nem viszi el nyaralni egy wellness-üdülőbe, és színházban sem voltak már vagy nyolc éve. Gyuri szerint egy tulajdonos-vezérigazgató nem ér rá nyaralni vagy színházba járni. A fia nevelésében részt vesz ugyan, de nem annyira, amennyire Marika szeretné. Egyetlen fia, a kis Gyurika – aki nem is olyan kicsi, már tizenhat éves – nem szereti, hogy apja otthon főnökként viselkedik vele.

Ebben van is valami igazság, mert Gyuri tényleg úgy parancsolgat a fiának, mintha az egyik beosztottja lenne, a döntéseket mégis az asszony hozza. Gyurinak egyébként nem tetszett, hogy fia nagyon fiatalon elkezdett inni és diszkóba, majd rock-koncertekre járni. Kiabált vele, amikor leckeírás helyett a Mónika Showt nézte, és kiabált vele, amikor megbukott matekból és történelemből. Pedig annak idején Gyurit sem sok választotta el a bukástól. Szülei szerették volna, ha a neve előtt viselhette volna a dr. szócskát, de most már büszkék tulajdonos-vezérigazgató fiukra. Gyuri viszont egyáltalán nem büszke a kis Gyurikára, akiről kiderült, hogy drogozik. Tizenhat évesen! És Gyuri úgy érzi, szülőként semmit nem tehet.

Hétvégén viszont biztosan el fog menni a Vigyorgóba a régi cimborákkal, és megiszik egy sört, vagy maximum hármat. De aztán megy haza, hogy kialudja magát. Mert egy tulajdonos-vezérigazgatónak vasárnap is csöröghet a mobilja, és az éjszaka közepén, álmából felriadva is lehetnek jó ötletei a céggel kapcsolatban, amit rögtön papírra kell vetnie vagy inkább a számítógépbe begépelnie, hogy másnap az irodájában megvalósíthassa őket. Ott már csak a munkára kell koncentrálnia, elfelejtve az egykori legjobb barátját, a válófélben lévő feleségét, a drogos fiát. Jót tesz neki, ha csak a munkára koncentrál. És a cégnek is ez a jó, mert egy igazán sikeres Fiktív Kft-t csak így lehet vezetni.